Jelen pillanatban, kiegészítőkkel együtt még az alapjáték 57%-ánál tartok, a térkép 60%-a van felfedezve. Tudom lassú vagyok.
A fő történetszálban jelenleg...
SPOILER...ott tartok, hogy megismerkedtem Kassandra apjával, aki megadta az atlantiszi ereklyekeresős küldetéssorozatot, valamint Myrrine vár Spártában.
Szóval mivel van egy halom felfedezetlen régió, mellékküldetés, a 'Lost Tales of Greece' küldetésekből is csak kettő van meg. Mivel ezeket pedig az atlantiszi küldetések érintik, szépen körbejárom a megmaradt görög világot, a Kozmoszjampikból és Kozmoszjampinákból pedig levadászom, akiket le lehet vadászni, csak ezután megyek az anyám után.
Egyébként egyetértek, a farmolós, kérdőjel-takarítós munka utáni játéknak megtesz az AC
dy. Nekem továbbra is tetszik ez a beszélgetős irány, még akkor is, ha nincsenek eget rengető mélységek. Csak a világ lett túl nagy, meg túl sok az erőd, őrposzt, alfa-állat. Ezektől eltekintve ötből négy pont.
Most fejeztem be, íme a statisztikai jelentés. Pár nap híján egy év, 206 játékóra, és ami még soha nem fordult elő a pályafutásom során: az alapjátékban megvan az összes trófea, de a kiegekből is csak 3-4 hiányzik.
Abszolút igaz, hogy rendes játékként kezelve feleslegesen sok benne az üresjárat, a lélektelen farmolás, efféle “kéthavonta pár napig munka után lelazulós” szórakozásnak viszont kiváló volt. Nagyon ügyesen csinálták a folyamatos frissítéseket is, mindig hoztak pár elfogadható plusz küldetést, játékmechanikai elemeket, kihívásokat és javításokat, szinten tudták tartani az érdeklődést. Az oktatómóddal adósok még, és ha jól tudom, terveznek egy ilyen kieget is még idénre.
Az alapok megvannak egy minőségibb darabhoz (és az Atlantiszos kiegészítőben még helyenként érdekes naplóbejegyzések is voltak elszórva, nagyon halványan emlékeztetve a Witcherre), de kis esélyt látok arra, hogy a Ubisoft gyökeresen eltérne a már megszokott recepttől, ők nem profi rpg gyártók, hanem a nyílt világos, közepesen érdekes háttérsztoris csihipuhikra szakosodtak.
Indítottam egy new game plust, csak hogy lássam ismét a bevezető jelenetet, aztán kiléptem, és ha megvolt az oktatómód, akkor utána letörlöm.
Nálam erős érzelmi háttere is volt a játéknak, sajnos elhunyt egy rokonom, és valahányszor tengerre szállok az Odysseyben, eszembe jut, hogy tavaly októberben még bőven élt, itt nézte, hogy mit művelek a játékban, és még nem tudtuk, hogy milyen súlyos a baja. A játék a korábbi, problémamentesebb életemre emlékeztet, és emiatt is nehéz elbúcsúzni tőle.
