Remegve vártam a megjelenést, a Vaják sorozatot tettem is félre (Hogy micsoda??!!!!! Fújjj!!!! Eretnek!!!!!
), hogy rávethessem magam a "Drogháború" trilógia zárókötetére!!! Igencsak tekintélyt parancsolóra sikeredett a maga 896 oldalával (Drogháború: 576 oldal, A kartell: 688 ), úgyhogy Winslow rendesen kitett magáért!
És ezúttal is a megszokott letehetetlen minőséget sikerült produkálnia, egyszerűen olvastatja magát és teljesen elmerülsz drogháború mocskában és kegyetlenségek tengerében. A lehengerlő és sok szálon futó történet pontosan ott folytatódik, ahol "A kartell"-el félbemaradt. Még grandiózusabb, még kegyetlenebb és elkeseredettebb a harc minden fronton! És a szálak egészen az ovális irodáig vezetnek! Gondoltam, hogy ömlengek jó hosszan, de felesleges. Aki olvasott már Winslow-t, tudja miről beszélek. Nem vagyok krimi rajongó. Ami miatt ennyire rákattantam és imádtam ezt a 3 könyvet, az a történet! Átírta a neveket természetesen és néhány ponton kicsit módosított az eseményeken, de 90%-ban a valós eseményeket dolgozza fel, melyeket már elég jól ismerek könyvekből, dokumentumfilmekből és sorozatokból. Ez adott hozzá egy hatalmas plusz löketet, amitől letehetetlenné vált számomra.
Két momentumot tudnék kiemelni különösképp. Mikor a szenátor kioktatja a DEA vezetőjét, hogy mennyire naiv is. Tényleg elhitte, hogy a drogháborút valaha is megakarják nyerni? Elképesztő üzlet!!! Börtönök, fegyverek, alkalmazottak, kenőpénzek. A hatalmasoknak sohasem állt érdekében megnyerni ezt és eltüntetni a szereket az utcákról. Főszereplőnk el is keseredik, hogy több mint 50 éve tart a harc és soha nem volt még ennyire rossz a helyzet.
A másik, amikor a guatemalai nyomortelepről menekült kisgyerek végül elér az USA-ba és a menekültügyi hivatalban megkapja a tiszta ruhákat és beviszik az étterembe, ahol nem akarja elhinni, hogy nem kell fizetni az ételért, minden ingyen van és annyit kaphat, amennyit akar. Majd elképedve hallgatja a mellette ülőktől, hogy ez nem főtt meg eléggé, ez túl száraz, nagyon rossz az íze. Szegény pedig nem tudja mire vélni. "De hát ingyen étel!!!! És annyi, amennyit csak akarok! Miért mondanak ilyeneket?". Elképesztően nagy a szakadék és fel sem tudjuk fogni milyen lehet egy hatalmas szeméttelepen kukázni 60.000 másik emberrel egyetemben és úgy örülni egy földön heverő félig megrágott sajtburgernek, mintha mi megnyernénk a lottó ötöst! Néha nem ártana tennünk három lépést hátrafelé, elégedetten bólintani és hálát adni azért, amink van és amilyen körülmények között élhetünk. Erre is fantasztikusan jó Winslow könyve. Olyan mélységeket mutat be, melyekről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Vagy netán csak sejtésünk van róla.
100 szónak is egy a vége, NAGYON ERŐSEN TUDOM AJÁNLANI a trilógiát mindenki számára!!! Krimirajongóknak és azok számára is, akik kicsit képbe szeretnének kerülni az elmúlt 4-5 évtized történéseivel "drogháború" fronton. Szinte teljes mértékben fedi a valóságot a Sinaloa kartellel és a többi történéssel kapcsolatban.
