Star Wars Jedi: Fallen Order

Én visszamentem kékre a zöldről.

Érdekes játék... Nekem alapvetően nagyon tetszik, de vannak dolgai, amik eszméletlenül felb@sznak.

Megvallom a hasonló játékoknál mindig törekszem a maxdifficultyra, de én itt szégyen nem szégyen levettem full minimálra. Alapvetően a harcrendszerrel nem lenne baj, de közben meg valahogy mégis. Ami az én hibám, hogy én dodgepárti vagyok, itt meg parryzni kell, de ez szokható. Viszont ami nem az én hibám, hogy óriásinak érződnek azok az "ablakok", amikor az aktuális mozgásod közben sebezhető vagy.

Azt hiszem, jobb lett volna, ha dobják ezt a Souls-like féle gamemódot, és ugyanezt lenyomják olyanba, mint a többi ilyen játék. Számomra az újratermelődő ellenfelek nem szórakoztatóak, csak frusztrálóak. Főként ezért tolom full easyn, mivel így nem kell leülni resselni. Ha ezt elhagyták volna, nekem mindenképpen egy jóval nagyobb élmény lenne. Értem én, hogy ez a Dark Souls szériában is ment, és pl a Remnant is ilyen és az nekem nagyon bejött, de van egy k*rvafontos alapvető különbség a játékok között. Ott nem KELL visszamenned mindenhova, hanem mehetsz tovább és tovább. Itt viszont, ha most visszamegyek pl a Dathomirra, akkor megint ölhetek le újra mindenkit. Ez nekem nem gyerebe.
És sajnos ez a játékelem bizony azzal is jár, hogy a sztorit nem tudják úgy előadni, mint ahogy egy normál vezetésű játék tudja.

Amit jó ha tud, aki kezdi, hogy a platfromjáték kifejezés sosem ült ennyire. Aki Tomb Raiderekkel, vagy mondjuk egy Arkham sorozattal azonosítja a platformos akciójátékokat, az lyukra fut. Tényleg nem tudom, mi a jó szó erre a pályadesignra. Azokat is megétem, akik a sztorin szaladnak először végig, mert így, hogy mindenhol a fele map zárva van, így azért nem fun. Vagyis az lenne, mert én aztán minden ilyen gameben összegyűjtök mindent, csak hát máshol ha kitakarítottad, akkor ki lett takarítva. esetleg pár randomNPC spawnolt, csak hogy ne legyen unalmas, de egy TR-ben, Arkhamban, GoW-ban, Spider-Manban, ha valami kész, akkor kész.

Nem érzem a progresst, mivel mindig mindenki él. Na, talán ez a legjobb kifejezés.

Majd ha végigvittem, írok még.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na, leszálltam a Kashyyykon, kontroller marad sportjátékokra, a kamera zavart engem is rohadtul, így egérrel minden okés.

A hangulat nagyon rendben van, és mondjuk az emberek elleni harcok is, de nekem ez nagyon messze van attól, hogy korszakalkotó játék legyen. Nem sikerült igazán elrejteni az útvonalakat, ha a játékban szerepelnék, gyanakodnék rá, hogy a világot egy programozó alkotta meg. Majdnem minden lény ellenséges, az egész galaxis gyakorlatilag egy vadrezervátum, támadott meg kecske, varánusz, béka, pók, méhecske, farkas, rozmár, minden.

Fogalmam nincs amúgy, hogy mit várok egy mai játéktól, csak az jutott az eszembe, hogy majd' 20 éve a Tomb Raider 2-ben is így voltak megszerkesztve a pályák, arról nem is beszélve, hogy ezek szopatnak engem, beszélek Forest Whitakerrel, megcsinálok egy kisebb platformpályát, felhasználva a jedi huszáros falonfutásomat, felkapaszkodok a következő helyszínre, ő meg már ott van. Hogy ment oda, és én miért nem úgy?

A sztori érdekel, szóval levettem a nehézséget óvodás fokozatra. Világéletemben kékpengés voltam, de most annyira hiányzott a zöld kard, hogy ezzel fogom végigkaszabolni a galaxist. Napi két órával elvagyok a filmig.