The Last of Us: Part II

Az is atommód megmosolyogtató, amikor valaki azon dühöng meg siránkozik, ha nem tud egy játékkal játszani, és ezért akár le is húzza, szidja, mint a kefekötő. Akkor meg még viccesebb, ha egy kicsivel később belejön, aztán már élvezi. Két véglete van, az egyik ez: ; a másik ez: Csak szólok.

Abban egyetértek, hogy teljesen más élmény a játékot játszva megélni, mint csak nézve - valóban összehasonlíthatatlan. Ám nem mindenkinek van annyi pénze, keresete, hogy majdnem minden játékot megjelenéskor teljes áron megvegyen, különböző platformokon egyaránt mozogva, de érdekli a történet. Ebben az esetben teljesen mértékben (szerintem) elfogadható, ha valaki csak nézi, a történet átadja az élményt a "csak nézés is". Szerintem inkább az első bekezdésembe eső kategória a hagyjuk is kategória.

Sőt, a játékmenet videók épp azért készülnek, hogy az alapján igenis eltudod dönteni, hogy neked tetszenek-e a játékmenet mechanikáék vagy sem, ha nem is teljes releváns, de részleges vélemény alkotására megfelelőek. A magad számára.

Igazából én még mindig kicsit megmosolygom, ha valaki videó alapján alkot véleményt játékmenetről. Én személy szerint nem is vagyok képes ilyeneket nézni 2-3 percnél tovább, mert untat és nem adja vissza azt az élményt, maikor Te magad játszol vele. Teljesen más dolog nézni és játszani vele. Nem jön át a para és rettegés, az izgalom. Összehasonlíthatatlan.
Ezt a váll meg szteroid és NDK úszónő dolgot meg végképp nem tudom hova tenni. Vagy csak az én szemem nincs kihegyezve erre. Dináról van szó amúgy? Mert nekem az sem egyértelmű.