Assassin’s Creed Valhalla

Most menekültem el a legendás dög elől úgy, hogy a kutyuli csak a nyomomban szálldosó port látta, nincs ma türelmem a kihívásokhoz. A ps-en pörög a játék, a laptopon nyitva a munka, aztán amikor épp behánynék a melótól, megyek egy kört Eivorral, de most csak a kicsit könnyebben lenyomható ellenfelek és a velük járó agyi hormonlöketek kellenek.

Én tegnap lenyomtam az egyik Daughtert... Hát, olyan 30ból ment le hardon, de végülis rákészültem, és úgy meglett. Illetve egy legendás állat, az a fekete kutya.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na ja, hogy csatlakozzak a panaszhoz, a madár ilyen szintű visszafejlesztése engem is nagyon zavart az elején, a világ legjobb dolga volt az előző két részben betaggelni a teljes körzetet és az alapján megtervezni a taktikát. Viszont a helyi Eagle Vision/Odin sight meg nagyon jó, azzal most simán elvagyok.

Ha már ellenfelek: a hétvégi tömény főküldetés özönt követően jelenleg exploration szakaszban vagyok, megkeresem a római ereklyéket, letolom a world eventeket (már amelyiket lehet), beszerzem a legendás holmikat és a képességeket, pakolgatom a hülye köveket egymásra, megszüntetem az átkokat, szóval szinte minden, csak a nagyon halovány sárgákat hagyom későbbre. Megyek, mendegélek az 55-ös terepen, amikor belebotlok az újabb gombatripes-boszorkányos horrorkörbe, már készítem is a szopóálarcot, mert ez múltkor is szenvedős volt, nade legutóbb is nyertem, megoldom. Aha, erre ott terem egy 160-as ellenfél, aki már megint ugrál ide-oda, ez túl sok odafigyelést igényelne. Nope. Majd legközelebb.