A magyar labdarúgó válogatott

Nekem is van egy ilyen érzésem a zárt kapu hatásaival kapcsolatosan, de aztán lehet, hogy csak belemagyarázás, és teljességgel alaptalan a dolog. Például a Fradinak sem okozott gondot, hogy a sok zárt kapus BL-selejtező után immár a csoportban, akkor még nézők előtt felálljon, és pontot szerezzen a Kijev ellen.

Ami viszont valószínűbb, hogy a féléves csúszás tényleg jól jött. Dzsudzsákot kukázni lehetett, Orbán felépült a sérüléséből, stb., egyéni szinten tehát erősödtünk tavaszhoz képest. Rossinak is volt ideje új szisztémát kitalálni, még ha a begyakorlásra a leállás meg az összetartások hiánya miatt így sem volt több idő.

Illetve, bár ez a válogatottat most pont nem érinti, de a Fradi esetében a kettő- helyett egymeccses párharcok is sokat segítettek szerintem. Lényegesen erősebb ellenfél ellen azért mindenképpen egyszerűbb egy meccsen kivívni a továbbjutást, mintha kétszer egymás után kell erőn felül teljesíteni ellenük.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

És honnan jöttünk...3 éve Andorrában kaptunk ki. Aztán jött a fasz belga és még lejjebb kerültünk. Innen álltunk fel, nem semmi milyen eredményeket hoztunk! Azért kicsit fáj, hogy mindhárom meccsre megvolt a belépőm, nem tudom, nézőkkel is hoztuk volna ezt a szintet? Sajnos azt gyanítom - és ez nem károgás -, hogy nem, Walesben is látványosan összeestünk. Ha nagy a tét, és ezt a nézők is fokozzák, akkor hajlamosak vagyunk összeesni. Talán az izlandi meccs azt mutatja, hogy ennek is vége? Mi is erősek leszünk mentálisan? Majd meglátjuk.

Ami még pozitívum azok mellett, amit írtál: a csapat gerince fiatal. Gulácsi kapusposzton egyáltalán nem idős, Orban 28, de még lehet pár éve, a többiek viszont: Sallai, Szoboszlai, Nagy Ádám, Botka, Kalmár, Holender, Varga Kevin, Szalai Attila max. 26 évesek. De a felsorolt nevek fele ennél is fiatalabb. Szóval van bennük pár év.
Meg kell találni köréjük még a "tölteléket", folytatni kell ezt a magas fokú szakmai munkát és akkor évekig fenntarthatjuk ezt a szintet.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Hát, ez tényleg beszarás.

A '90-es évek vége óta követem a focit, így a magyar válogatott mérkőzéseit is, de ilyet nem nagyon pipáltam, amit ebben az évben (azaz ősszel, mert tavasz ugye nem volt) produkáltak. És nemcsak az eredményekre gondolok, hanem úgy általában mindenre. Van elképzelése, egyértelmű taktikai felállása, tudatos, begyakorolt játéka a csapatnak. Nem mi alkalmazkodunk az ellenfélhez, hanem játsszuk bátran a sajátunkat, alkalmazkodjanak ők, ha akarnak. Mentálisan is bírjuk, nem törünk össze hátrányban sem, nem kapunk gólt a végén, sőt, sorozatban mi rúgjuk a hajrában a gólokat. És ami talán a leghihetetlenebb, hogy tök mindegy, ki esik ki, aki beáll a helyére, az szinte ugyanazt a színvonalat hozza. Ma is ilyen-olyan okokból nem játszhatott Gulácsi, Orbán, Szoboszlai, Sallai, Szalai, akik bármelyike többet ér papíron, mint nagyjából bárki, aki ma pályára lépett kezdőként vagy csereként, mégsem látszott meg a hiányuk a csapaton egyáltalán.

Félelmetes.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

beszarsz mit csinálnak

azért Botka szerencsétlenkedése a végén ijesztő volt, sok volt a Dibuszig hátrapassz, ami néha elég szűkös volt az én ízlésemnek, de hát nem én vagyok a pályán. Ennél sokkal nehezebbnek ígérkezett a csoport (lásd korábbi kommentjeinket itt), némi szerencse és nagyon jónak tűnő szakmai munka eredménye azonban ez lett.

A kibaszás társas játék, sose feledd.