SPOILER
Pont a Ceolwulf szállal kezdtem az angliai vonalat, és azóta vártam, hogy Ivarr megölje szegény kölyköt. 
Időnként reménykedtem, mert Ceolbert szimpatikus volt, és Ivarr is korrekten bánt vele, viszont egy másik szálon már volt egy hasonló karakter, Oswald, és éreztem, hogy csak egy maradhat. Amikor Eivor visszavitte a fiút a táborba, az meg nagyban Ivarr, Ivarr-ozott, akkor már biztos voltam abban, hogy ő döfte belé a kést.
Mondjuk Ivarr a sztori és a szórakoztatás szempontjából nem volt rossz karakter, amolyan chaotic evil típus, akadtak jó pillanatai. Én egyébként már akkor lecsaptam volna Eivor helyében, amikor a vérsas témát előszedte, vagy minimum beleeresztettem volna a tárat az áldozatba, bár lehet, hogy a forgatókönyvírók szándékai szerint Eivor meg minden látható undora ellenére úgy volt vele, hogy Ceolbert gyilkosa megérdemli a brutál kivégzési módot.
Időnként reménykedtem, mert Ceolbert szimpatikus volt, és Ivarr is korrekten bánt vele, viszont egy másik szálon már volt egy hasonló karakter, Oswald, és éreztem, hogy csak egy maradhat. Amikor Eivor visszavitte a fiút a táborba, az meg nagyban Ivarr, Ivarr-ozott, akkor már biztos voltam abban, hogy ő döfte belé a kést.
Mondjuk Ivarr a sztori és a szórakoztatás szempontjából nem volt rossz karakter, amolyan chaotic evil típus, akadtak jó pillanatai. Én egyébként már akkor lecsaptam volna Eivor helyében, amikor a vérsas témát előszedte, vagy minimum beleeresztettem volna a tárat az áldozatba, bár lehet, hogy a forgatókönyvírók szándékai szerint Eivor meg minden látható undora ellenére úgy volt vele, hogy Ceolbert gyilkosa megérdemli a brutál kivégzési módot.
Totál zombi vagyok a meló miatt, de tegnap félálomban úgy döntöttem, hogy ciki már, ha nem kockázok, ezért elkezdtem megtanulni. A szokásos, először azt se tudtam, mit csinálok, aztán amikor kezdtem bemelegedni, rájöttem, hogy egy jóval felszereltebb ellenféllel kerültem össze Kentben, akit az életben nem fogok lenyomni az egy szem kis fa figurámmal, annyi életet tudott visszagyógyítani magának. Tehát visszamentem Norvégiába, ott nagy nehezen legyőztem a legelső Fornburgos embert, aztán ha már arra jártam, akkor nagyrészt kitakarítottam a térkép déli szakaszát, és megnyertem még egy orlog meccset.
Kár egyébként, hogy az ilyen típusú minijátékokból nem készülnek rendes okosbigyós applikációk, pont jók lennének a buszon vagy a munkahe... ebédszünetben. A gwent lett még eszméletlen nagy kedvencem, amikor végre rávettem magam a Witcherben, de sem a túlcsicsázott önálló gwent applikációra, sem a Thronebreakerre nem bírtam még ráhangolódni, nekem az a letisztult, egyszerű képernyő kellene, mint a nagy játékban.
Kis képpel a jobb oldalon.
