Assassin’s Creed Valhalla

Alapvetően élvezem az Animus anomáliás mellékszálakat, azokban a logikázást, de ezzel, leginkább az utolsó oszloppal kábé félórán át küzdöttem. Nagyon nem nekem valók az időzítéses feladatok, avagy rémálmaimban se jöjjenek elő ismét a régi Tomb Raiderek és AC-k egyes sírjai, amikor a pálya egyik végén lévő kar meghúzását követően el kell ugrálni a következő pontba, ahol újabb kar, aztán újabb pont és megint egy kar, és a végén talán el lehet érni a kijáratig. Most a nosztalgia kedvéért végigpörgettem egy végigjátszást a TR Anniversary egy bizonyos területéről (Midas’s Palace, időzített platformok), 12-13 évvel később is visszatért az a régi traumás tikkelés, amit annak idején kiváltott.