Na, a végére értem a sztorinak. Összességében mocsok mód élveztem, nem voltak túlzóak a széria csúcsra járatása jelzők. Bár a játékmenet kb. semmit nem változott az előző részhez képest (ha csak nem veszem figyelembe, hogy a mobilunkkal tudunk scannelni és elektromos zárakat kinyitni), de a hangulat, az atmoszféra és a pályák felépítése itt volt a legjobb a három rész közül. Viszont minden imádatom ellenére, volt jó pár része, amivel nem voltam teljes mértékben megelégedve! Az egyik, hogy mocsok rövidek a pályák. Én silent assassin stílusban nyomtam (professional fokozaton) de még így is, a hatból három pályát 20 percen belül megcsináltam úgy, hogy egyszer sem rohantam a karakterrel. Ok, hogy rohadt sok lehetőség van a célpontok kiiktatására, emiatt pedig nagyon magas az újrajátszhatósági faktor, de akkor is. A másik, hogy továbbra sem tud kinőni a gyermekbetegségeiből. Pl. van olyan rész, amikor egy csuklyás állruhában, háttal állva mindenkinek, 15-20 méterről is kiszúrnak, de máskor meg az se zavarja az NPC-t, hogy a karakternek, akinek átvettem a helyét, 2 perccel korábban még volt haja.

Végül pedig a finálé...egyfelől nagyon élveztem, mert piszok hangulatos a vonatos pálya...másfelől viszont, ez most komoly? Egy trilógiát lezáró finálénak ennyit tudtak kitalálni? Juss el egy vonat uccsó szerelvényéből az elsőbe? Oooooké.

Szóval nem tökéletes, de még is fantasztikus játék lett, mert a gyerekbetegségeit és a rövidségét feledtetni tudja a hangulat, a játékmenet, a grafika és kb. minden.

A széria szerelmeseinek kötelező, de akik eddig csak hallomásból tudták, ki az a 47-es ügynök, azok is adhatnak neki egy esélyt. De természetesen előtte játszák végig az első két részt is.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!