A héten nem dolgoztam. A hetet a játékra szántam. Nagyon sokáig ódzkodtam tőle, elsősorban azon hírek hallatán, hogy a game tocsog a liberális propagandában. Ez... ez igaz is. És soknak éreztem, és zavarónak éreztem, és beleerőltetettnek éreztem. És nagyon akartam utálni. Nagyon. De nem lehet. Meghatározó játék számomra. Életem egyik legjobb befektetése volt a PlayStation. A valaha játszott legjobb játékaim jelentős részét ezen éltem át. GoW, RDR2, Spider-Man, Return of the Obra Dinn, Uncharted és még lehetne sorolni. És itt van ez, a TLoU.
Ez a játék (nekem) tökéletes volt. A gamemechanikák, maga a fightsystem, a mapdesign, a színészi játék, a mo-cap, a hangok, a grafika az egy mestermű, kár is rá a szót pazarolni. De nem ez a lényeg.
Ez a játék olyan történetet ad, ami... egészen egyedülálló. 22 éve játszok videojátékokkal, de olyan, ami ennyire felnőttnek, érett embernek tartja a gamert, ami ennyire igénybe vesz, ennyire megköveteli, hogy belevond magad, ilyet én nem is tudok egyáltalán másikat. Ti már nyilván túl vagytok rajta, hisz a játék lassan egy éves, de nekem ez örök élmény lesz. Nincs hibátlanra csiszolva a történet, de annyira emberi, hiteles, esendő és valóságos, amilyet én nem tudok másikat. Úgy megforgatott, mint semmi sosem.
A Take on me pedig sosem lesz már ugyanolyan.
Easy top 3 game ever-ben van, és nem tudom, hogy mi lesz később, de nem tartom valószínűnek, hogy kiszorulna.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
