Tokió 2020 - nyári olimpia

Hát, nem... Nem is volt kedvem írni aznap este meg tegnap róla. Tényleg nagyon csalódott voltam, mert vártam nagyon a pótselejtezőt, meg beleéltem már eléggé magam, hogy majd lesz legalább még egy csapatunk az olimpián a pólósok meg a kézisek mellett.

Bár érdekes, hogy a két csapat döntőbeli vereségét teljesen máshogyan éltem meg. Még a férfiakén sokkal könnyebben túltettem magam. Hozzáteszem, egyáltalán nem azért, mert hogy az volt a simább meccs, míg a nők megint a létező legminimálisabb különbséggel: egy ponttal, illetve utolsó másodperces, dudaszós kosárral kaptak ki... Hanem azért, mert egyrészt a férfiaktól nem vártam előzetesen a kijutást, másrészt velük úgymond a kötődés sem volt annyira meg. A férfiaknál ez gyakorlatilag egy teljesen új válogatott volt, amit kiállítottunk a pótselejtezőre, ezzel szemben a nők már évek óta együtt játszanak, 2019-ben konkrétan ugyanebben a négyes felállásban lettek világbajnoki ezüstérmesek. Szóval ezért gondoltam azt, hogy jó esélyük van, másrészt azt, hogy nagyon megérdemelnék a kijutást. Aztán amikor egy hajszállal mégse jött össze, hát az nagyjából hasonló sokk volt, mint mondjuk 2016-ban a férfi párbajtőr döntője az olimpián Imre Gézával. Egy számomra nagyon szimpatikus versenyző és ember, aki a korábbi teljesítménye alapján igazán megérdemelte volna, már ott is volt, vezetett is, meg se akarom most nézni hány tus különbséggel, aztán végül mégsem...

Persze nem ők voltak az egyetlenek, akik nem jutottak ki, pedig megérdemelték volna. A nyolccsapatos mezőny, amely elindulhat az olimpián nemenként, igazából nevetségesen kevés. A vasárnapi torna egyik legnagyobb meglepetését éppen a magyar férfiválogatott szolgáltatta, amikor az elődöntőben legyőzte a szlovéneket, akik amúgy az első kiemeltek és a világranglista alapján is messze a legesélyesebbek voltak a férfiak között. Az online közvetítésben is elhangzott, hogy ez a szlovén csapat már tíz éve együtt játszik, gyakorlatilag a sportág keletkezésétől ott vannak ebben a formában (a 3x3-at 2010 körül ismerte el a FIBA, előtte ilyen versenyszám szabályozott körülmények között nem létezett!). A magyar válogatott pedig tulajdonképpen néhány napja állt össze, 5x5-ös játékosokból, mégis legyőzte őket. Magyarként nyilván örültem neki, de objektíven nézve azért ez is eléggé igazságtalan. Másrészt megmutatja azt is, hogy 3x3-ban mennyire képlékenyek még az erőviszonyok, profi 5x5-ös játékosok bevonásával majdnem minden válogatott tud még erősíteni. Ez mindenképpen egyedivé teszi a többi csapatsportághoz képest.

Végül szeretném megjegyezni, hogy szégyenletesnek tartom, hogy egy ilyen tornát, mint ez a hétvégi pótselejtező volt, egyetlen tévécsatorna sem tartott méltónak arra, hogy a műsorára tűzzön. Sem a közszolgálatit, sem a gomba módra szaporodó, most már tényleg tucatnyi kereskedelmi sportcsatornát nem érdekelte láthatólag a közvetítési jog. Annak ellenére sem, hogy idehaza rendezték, Debrecenben, az olimpiai kijutás volt a tét, és már jó előre lehetett tudni, hogy lesz magyar érdekeltség is. Szerintem röhejes, hogy mindezek ellenére online streamen és angol kommentárral kellett nézni az egészet.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Egyik csapat sem jutott ki

Szenvedély nélkül a foci halott.

Nőket nem követem, de a férfiaknál első osztályú játékosok álltak fel. Látom, elődöntőbe is jutottak

Szenvedély nélkül a foci halott.

No, hát a lányoknak végül nem jött össze a kvóta egyelőre, de csalódást semmiképpen sem keltettek, sőt. Az egész tornán remekül játszottak, a negyeddöntőben pedig heroikus csatában, hosszabbítás után, az egész játéknap legkisebb különbségével kaptak ki a franciáktól. Igazából már előzetesen tudni lehetett, hogy a sorsolással rendesen megszívtuk. A C csoportból jőve a kieséses szakasz első meccsére mindenképpen az A csoportból kaphattunk csak az ellenfelet. Abból az A csoportból, ahol ott voltak a világranglistát vezető franciák, valamint az amerikaiak is. Az amerikaiak nyilván csupa WNBA-játékossal álltak fel, és ha jól értem, a kiemelésnél és a sorsolásnál csak azért kerültek olyan alacsonyra, mert igazából ezt a 3x3 kosárlabdát női fronton eddig nem nagyon vették komolyan. Olyannyira, hogy a világbajnokságokon például el sem indultak korábban, ezt a mostani csapatot is csak az olimpia végett gründolták össze. Szóval a helyzet nagyjából úgy nézett ki a csoportkör vége előtt, hogy vagy a világ papíron legerősebb csapata, vagy a világ ténylegesen legerősebb csapata ellen kell játszanunk már a negyeddöntőben egy ki-ki meccset az olimpiai részvételért. Végül a lányok nem taktikáztak, a csoportban simán nyertek minden meccset, és így kaptuk meg az A csoport második helyén végző franciákat. A többit pedig már említettem.

Szerencsére, azért koránt sincs minden veszve. A csapat indulhat az e heti, hazai rendezésű pótselejtezőn is, méghozzá igen jó eséllyel. Az utóbbin a rajtsorrend eléggé nyakatekert módon áll össze, de a lényeg, hogy számunkra nagyon kedvezően alakultak a dolgok, mert a potenciálisan legnagyobb rivális japánok már ma este kijutottak. Így aztán Debrecenben lényegében csak azokat a hollandokat és észteket kéne megverni még egyszer, akiket már Grácban is legyőztünk.

És a ma látottak alapján továbbra is tartom, ha a csapat kijut Tokióba, ott is bármelyik ellenfelet meg tudja szorítani. Egy olyan mezőnyben pedig, ahol nyolc csapat indul összesen, már tényleg bármi lehet.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Ha valakit érdekel esetleg, a napokban zajlik Grácban a 3x3 kosárlabda olimpiai kvalifikációs tornája. Érdemes nézni, mert a magyar női válogatott is ott van, és igen jó esélyekkel indul. Sőt, igazából nemcsak ott, hanem én megkockáztatom, hogy ha meglesz a kvóta, akkor majd Tokióban is, mivel a csapat rendkívül eredményes az utóbbi időben, az elmúlt három világbajnokságból kétszer is ezüstérmet szerzett. Szóval nekem kicsit titkos esélyesek az olimpián, akikről idehaza szinte senki sem beszél. Mondjuk a legutóbbi ilyen tippem, még az előző olimpia előtt, a titkos esélyekről egyáltalán nem jött, szóval ez nem feltétlenül jelent semmit.

A tornát viszont tényleg érdemes nézni, mert érdekes. A meccsek rövidek (tiszta játékidő 10 perc, összességében olyan 20 perc), intenzívek és fordulatosak. Itt minden információ megtalálható a tornáról a beosztást és a csapatokat is beleértve, élő online stream pedig itt található hozzá.

A férfiválogatottunk ezen most nem szerepel, de a jövő heti, debreceni pótkvalifikációs tornán majd elindul. Ők azért mérsékeltebb esélyekkel.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.