Bevallom őszintén, hogy kicsit félve álltam neki, mert eléggé lehangoló véleményeket olvastam róla. Sokkal gyengébb az első kötetnél és hatalmas csalódás volt sokak számára. Hála az égnek a félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert bizony a folytatás is remek lett, én legalábbis nagyon élveztem! Az első kötet és a filmadaptáció is nagy kedvencem, ezt már elég alkalommal hangoztattam, így valóban rendkívül kritikus szemmel vágtam bele az olvasásba.
A könyv első fele egy rendkívül jól megírt felvezetés és csak féltávon érkezik a fekete leves. Méghozzá nem is akármilyen fordulattal rukkolt elő Cline!!! Egy pillanatra meg is torpantam, hogy azért ez így elég meredek és rideg tónusváltás. Az első könyv hangvételéhez képest mindenképpen! De aztán a kezdeti sokk után kiderül, hogy csak nem vitte el ennyire dark irányba. Ezúttal is ontja ránk a popkultúrális utalásokat és a hozzám hasonló geek-ek ezúttal is a mennyekben érezhetik magukat, mert az Oasis továbbra is mindaz, amiről mi egyelőre csak álmodozunk. Az más kérdés, hogy milyen szinten lenne káros és mennyire lenne destruktív a társadalomra és az egyénekre nézve, de csúcs lenne, az biztos!!!
Ráadásul kap egy elég rendes tuningot az egész, amitől még intenzívebbé válik az élmény!
Többet nem is szeretnék elárulni, mert még véletlenül sem szeretnék spoilerezni a történetből! Én amondó vagyok, hogy mindenképpen olvassa el az, aki imádta a Ready Player One-t! Bízom benne, hogy Ti sem fogtok csalódni!
