A Ki mivel játszik topicban már írtam egy kisebb szösszenetet az első benyomásaimról, így próbálok nem önismételni. Szerencsére bejött az, amit vártam, a kezdeti lendület a játék végéig kitartott.
Jó volt elmerülni újra a Syberiák rozsdás, fogaskerék-punk világában és sajnáltam, hogy hamar véget ért a sztori. Ezúttal a cselekmény két idősíkban játszódik, a múltban (1938- ) és a jelenben (2004-), egy fiktív németajkú kisvárosban, Vaghenben. Az egyik szálon Dana Roze kalandos életét mesélik el nekünk a készítők, akinek pillanatok alatt kellett felnőnie a háborúban. A másik szálon Kate Walkernek válik szívügyévé őt megismerni és felkutatni, ezért nyomozásba kezd.
Itt meg kell jegyeznem, hogy habár a játék nagyobbik felében őt irányítjuk, Kate ebben a részben csak mellékszereplő. Azt vallom, ez a rész kivételesen működhetett volna Kate nélkül is, csak Dana szálát meghagyva és kibővítve, ahogy a Life is Strange játékok is cserélgetik a karaktereiket. Dana történetszála már csak azért is érdekesebb, mert Kate sztorija már véget ért a 2. résszel (a 3. rész nem létezik
, az abban behozott bonyodalmakat meg jó érzékkel egy vállrándítással elintézték a készítők). Ettől még nem válik Kate sem feleslegessé: egész jól működik a játékban, hogy Danával a múltban lépten-nyomon elhagyunk vagy elrejtünk pár időkapszulát, amit majd Kate-tel megtalálunk (igaz, hosszabb játék esetén ebből többet is ki lehetett volna hozni).
A szinkronhangok összességében jól sikerültek, Kate hangja továbbra is Sharon Mann, ami mindenképp pozitívum - még úgy is, hogy hallatszik már, hogy idősebb az általa játszott karakternél (a játékban csak 2 év telt el a 2002-es első rész óta). A fontosabb karakterek hangjai is rendben vannak, Danának is jól áll a német akcentus - egy-két mellékszereplőnek viszont már kevésbé.
A zenét és a látványt továbbra is csak rommá dicsérni tudom, nagy kár, hogy Benoit Sokal már nem élhette meg, hogy lássa a végeredményt.
Zavarban vagyok, mert a World Before hangulatában abszolút az első két részt idézi, a játékmenet azonban sokkal modernebb lett. Nincsenek a régi részekre jellemző pixelvadászatok és nehéz feladványok, aligha lesz olyan, hogy oda-vissza kell bolyonganunk a pályán, mert félúton elhagytunk egy kulcstárgyat. Kétségtelen, hogy ennek is megvan a bája; ahogy annak is, ha folyamatosan halad előre a sztori, nem akadsz meg, cserébe a feladványok is jóval egyszerűbbek (az egyik utolsó szerkezetnél izzadtam csak le, de sokszor itt is igaz a Syberiákra vonatkozó ősi bölcsesség: ha nem érted a logikát, akkor mint a hülyegyerek, próbálgass végig mindent). Nem véletlenül példálóztam a Life is Strange-dzsel, a játék inkább érződik interaktív mozinak, mint klasszikus értelemben vett kalandjátéknak (és ha nem is olyan mértékben, de megvan az illúzió, hogy itt-ott minimálisan beleszólhatunk az eseményekbe). Emiatt kicsit bosszant a dolog, hogy nem lehet újrajátszani a már megoldott fejezeteket, csak, ha mindent elölről kezdünk.
Bár maradt egy egészséges hiányérzetem a végére, talán így is lejött, hogy elégedett voltam a World Before-ral: egyszerre volt képes megmaradni Syberiának, megőrizve a saját identitását; és tette mindezt úgy, hogy amúgy egy tök új sztorit mesélt el egy jóval korszerűbb játékmenettel. Kötelező annak, aki egy kicsit is szerette a régi részeket.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
