Mókusról jut eszembe: még a genya tiefling sorcereremmel a druidák táborában/tiefling "migránsgettóban" (hogy ilyen NER-kompatibilis/divatos kifejezéssel éljek) vettem észre egy mókust (nem volt kiemelve, megjelölve, semmi, csak egy fa tövében mozgó szimpla mókus), akire kíváncsiságból rákattintottam. Hátha. (A Lariant ismerve simán benne van a pakliban, hogy lesz ebből valami.) És valóban, lehetett vele "beszélgetést" kezdeményezni - gyakorlatilag megpróbált lábon harapni. Kíváncsi lettem, hogy miért, úgyhogy kiválasztottam a megfelelő válaszopciót, majd skillpróba következett. Ezt elbuktam, így újra megpróbált megharapni. Erre a további választási lehetőségek között ott volt, hogy akkor én meg belerúgok.
Hát... nem gondoltam volna, hogy ekkorát fog rúgni a karakter...
A mókus gyakorlatilag sugármeghajtású sebességgel csapódott bele a közeli fa törzsébe, majd törött gerinccel, csurom véresen/haldokolva ért földet. (A sok kifröccsenő vérre Astarion is tett megjegyzést...)
"Civilben" biológus végzettségű vagyok, szeretem az állatokat, még viccből sem csinálnék ilyet, de ennél a jelenetnél konkrétan felröhögtem, hogy milyen legalja pitiáner rohadékságokat is megtehetünk...
Különben Astarionnal találkozva, ha a rövid "akciójelenet" után kibontakozó párbeszéd során arra a kérdésére, hogy:
Please tell me you at least know something about these worms.
A karaktered azt válaszolja, hogy:
Yes, unfortunately. They'll turn us into mind flayers.
Erre Astarion:
Turn us into - ha. Hahaha! (Itt elnyújtottan egy keserű/zaklatott/beletörődő nevetés.)
Of course it will turn me into a monster. What else did I expect?
Mivel bűzlik róla messziről, hogy vámpír (sápadtság, vérre tett megjegyzései stb.) vagy legalábbis valami vámpír-lét felé vezető átok alatt állhat, ez rögtön szerethetőbbé/emberibbé tette a figurát (balekségből, buta önzőségből, amit már megbánt, vagy valami szerencsétlen dolog miatt válhatott azzá, ami). Ha úgy tetszik, ott van a cinikus, önző, beképzelt piperkőc mögött a tragédia, ami talán tett azért, hogy ilyennek mutassa magát a külvilág felé. Bár talán eredendően egy cinikus, önző, beképzelt piperkőc volt, legfeljebb nem ilyen durva fokozaton
(A genya tieflingem amúgy jól kijött vele, mert kellően cinikus humora is van Astarionnak.)
Nekem a játékban egyelőre a D&D 5E tűnik gyenge pontnak kissé. Értem, hogy pen&paper alapon vonzók a szimpla rendszerek, mert több idő jut a "játékra" (kevesebbet kell bemagolni, fejben tartani, pörgősebb harcok stb.), ám nekem itt ez kissé túlzóan egyszerűsítettnek tűnik (sok tekintetben az NWN 3E-je is "kifinomultabb" volt ennél, a két Pathfinder cRPG-ben található rendszer meg aztán a variációk, karakterfejlesztési lehetőségek mekkája és medinája, már ha hajlandó kicsit beleásni magát az ember, és nem riad vissza a kezdeti információdömpingtől). A játék élvezeti értékéből egyébként ez semmit nem von le, mert a Larian leleményessége bőven kipótolja (játéktérben a tereptárgyak, felületek stb. kihazsnálásával) a rendszer "fapadosságából" eredő hiányosságokat.
(De azért úgy megnéztem volna/megnézném ezt a játékot egy Pathfinder rendszer alatt, de akár a D
S2-ben használt szisztéma alatt is.)
Endure. In enduring, grow strong.
