Baldur's Gate III

Az nem trollkodás, hanem a szabályalkotók/szabálykönyv írók hanyagsága

Egyébként igen, bár én olyan 1996-1997 táján játszottam utoljára! asztali szerepjátékot, de el tudom képzelni, hogy egy egyszerű, pörgős, játékélményre koncentráló rendszer nagyon jól működhet, és könnyen lehet, hogy magam is előnyben részesítenék egy ilyet. (Anno pl. játszottam Earthdawnt is, aminek iszonyatosan bejött a hangulata, a kasztok/fajok, a világ, a rendszer több része, de egyikünk sem (beleértve a mesélőt is) ismerte igazán jól a rendszert, csak az alapszabálykönyv volt meg, kellően meg is volt bonyolítva itt-ott, és érezhetően rontotta a játékélményt, hogy rendre feljöttek "ezt most akkor meg lehet-e tenni vagy sem" szituációk.)
Viszont a PC-s játékoknál pont az a frankó, hogy ha rendesen le van programozva (és a programozók értették a szabályokat), akkor van egy kvázi DM-ed, aki keni-vágja az összes szabályt, neked kb. azzal kell tisztában lenned, ami éppen a karakterednek (karaktereidnek) fontos(ak). Persze ez is lehet "cumbersome", mert pl. a PF:K-ban mindig is csinálni akartam egy Sword Saintet (harcos-mágus, a harcos irányba tett elmozdulással, rengeteg spéci, alkasztspecifikus dologgal, amik nagyon egyedivé teszik), de annyira mikromenedzsment igényesnek tűnt (minden harci körben figyelni, hogy tart-e még adott hatás, kapcsoljak-e most be valamit vagy sem stb.), hogy rendre lemondtam róla. Ennél sajna kényelmesebb játékos vagyok. (Mondjuk az íjász Slayerem nagyon adta. Egyszerű, de mégsem "túl egyszerű" karakter volt, ráadásul megfelelően fejlesztve bivalyerős/tápos! Meglepetésből harcot kezdve első körben a vége felé már 4-5-6 lövést is leadtam, természetesen rengeteg íjász feattel (sebzésnövelések, rezisztcsökkentések stb.), no és a meglepetésnél elmaradhatatlan sneak attack sebzésekkel. Némelyik, máskülönben húzós harc így konkrétan az első körben véget is ért. Mielőtt egyáltalán elkezdődött volna...)

Endure. In enduring, grow strong.

Uhhh... nem kezdek trollkodni (nagyon), de mindig az jut eszembe, hogy aki szerint az 5E egyszerű az nem gondolkozott még azon, hogy V komponensű spell attack és a hiding hogy működik együtt és lesz-e advantage, vagy smite és sneak attack hogy kombózható, netán a hexadinok miként működnek, vagy a divination magic és a lunky feat (bárd már ne is legyen, hogy bonyolítsa)...
Az 5E szimplán csak szar, nem egyszerű! Bár ezt főleg DM oldalról mondom, most, hogy Larian elvégzi a mesélést és encounter designt így már nem panaszkodom!

Pathfinderes arcoktól (owlcat games) a Rogue Tradert várom nagyon! PF:K-ra nincs erőm, de a 40k átlendítene azon, hogy amúgy annyira nem vonz a játéképítésük.

Man literally too angry to die

Az ability-k és skillek intenzíven megjelennek a játékban (P:K), mert lépten-nyomon vannak próbák. Sőt, a játékban van egy csomó "lapozgatóskönyv" rész is, ahol rengeteg próbadobás van, illetve bizonyos dolgokat csak adott jellem vagy tulajdonság birtokában próbálhatsz/tehetsz egyáltalán meg. (A jellemed egyébként változhat a játék alatt, mert ugyan bizonyos válaszopciók jellemhez kötöttek vagy éppen adott jellemmel nem választhatod, ugyanakkor rengeteg van, amit igen, és az tolja majd (apránként) ilyen vagy olyan irányba a jellemet.)

De nem ilyen szempontból emlegettem fel a rendszert. (Például a Pathfinder: Kingmaker is nagyszerű egyébként szvsz kreatív szempontból, de "régimódibb"/hagyományosabb megközelítésű, mint a Larian játékai, és ez utóbbiak sziporkázó ötletessége, minduntalan elálmélkodtató kreatív húzásai nincsenek meg benne. Ebben a P:K vitathatatlanul a nyomába sem érhet annak, amit eddig a BG3-ból láttam.) Én ugyanis a Pathfinderre, mint szabályrendszerre és az abban rejlő fejlesztési/taktikai stb. lehetőségekre gondoltam. Ott hemzsegnek a featek, sokuk egymásra is épül, és csak a sima harcos osztályt nézve (alosztályokat még be sem vonva a képletbe) az ellenfeleket aprítva a hátralévőket (sikeresen intimidation próbákkal) folyamatosan megfélemlítő figurától a pajzsával nem csak védekező, de azzal remekül "pofozkodó" típuson át a védekezésre és abból riposztok indítására specializáló vagy éppen "teknősbéka" szupertankot játszó harcosig rengeteg mindent építhetsz a featekre/skillekre alapozva is.
És akkor a különféle metamagic-es mindenféle featekről nem is beszéltem.
A mentődobások és a harci bónuszok a korábbi D&D iterációk elvén (3E, 3.5E) fejlődnek, ami számomra szimpatikusabb, mert pl. az utóbbi szempontjából jobban differenciálja a fegyveres kasztokat az inkább tisztán varázshasználóktól. (Itt most, gyakorlatilag az első 4-5 szinten, amit látni lehet a játékból, gyakorlatilag azonos támadóbónusszal rohangál egy mondjuk tőrt fogó 16-os dexes sorcerer és egy kétkezes kardot lóbáló 16-os strength-es harcos, még 5. szinten is.)
És ezek fölé jön egy csomó olyan extra bónusz, ami kaszt vagy alkaszt specifikus. Nekem nagyon durván bejött, gyakorlatilag bármit csinálhatsz ott is, akár aasimar fajú undead born (mondjuk halva születtél, de mégis életben maradtál, ám megérintett a sír szele, s ezért kötődsz a halál világához) eldritch sciont is (akinek teljesen más lesz a spéci extra feat és varázslat fejlődési táblája, mint mondjuk egy sárkány vérvonalú vagy egy démonvérrel fertőzött eldritch scionnak.)

Egyébként látatlanban is egészen biztos vagyok benne, hogy ha a Lariant nem köti a licensz, amit minden bizonnyal rájuk tukmált a WotC a játék elkészítésének a lehetőségéért cserébe (vagyis, hogy D&D 5E szabályrendszerrel kell mennie), vagy nem lett volna kvázi kötelező "D&D alapú világban" játszódó játékhoz D&D szabályrendszert vinni, akkor Swenéknek eszük ágában sem lett volna az 5E rendszerrel megcsinálni a játékot. Esetleg alapul vettek volna valami hasonlót, amit agyonvariáltak volna, hogy jobban megfeleljen nekik.
De mint írtam, itt is annyi kreativitást pakoltak bele a terep stb. nyújtotta taktikai lehetőségeken keresztül, hogy igazából nem igazán zavaró az egész mögött megbúvó pőre, végletekig leegyszerűsített rendszer. (Egyszerűen csak - kicsit belenézegetve már - engem elvi alapon zavar a D&D 5E fapadossága, bekorlátozott lehetőségrendszere. Viszont mint említettem az eredeti hozzászólásomban is, a játékélményből szerencsére nem tud elvenni semmit.)

Endure. In enduring, grow strong.

david139, jawsika

Kb. két hónapja vettem meg, mert egyrészt közel volt/van a megjelenés, másrészt a Deluxe Editiont is adják. Ki akartam próbálni az élesedés előtt.

Utána meg egy pár hírt, témakört, meg ezt topicot elkezdtem "spammelni", hogy mennyire atomjó játék és ajánlom mindenkinek. Nektek.

MattMatthew

Astarion először totál ellenszenves volt, de aztán egy ponton megnyílt, és azt mondom, érdekes lesz az ő története is. Valószínűleg ez igaz lesz Shadowheart-ra is. Amúgy davkar, nekem abszolúte nem hasonlít Evangeline Lilly-re. Akkor inkább egy nagyon kicsit Emily Blunt-ra.

gothmog

"a két Pathfinder cRPG-ben található rendszer meg aztán a variációk, karakterfejlesztési lehetőségek mekkája és medinája"

És ez a részleteség mennyire jelenik meg az interakciókban, párbeszédlehetőségekben? Nekem egy "komolyabb" RPG-ben, ahol van "karaktertípus" választási lehetőség ez iszonyú fontos: a "player agency", a befolyásod a világra, karakterekre, a történetre. Pont szerintem ez a CP2077 egyik legnagyobb hibája, hogy ott a választott három életút nincs érdemi hatással a "player agency"-re (csak ha fejben odagondolod), nagyon minimális ennek a következménye erre (ettől függetlenül, két évvel később, mikor már stabilan futott, tetszett).