Baldur's Gate III

Ezen már korábban is gondolkodtam, hogy a maximalista végigjátszást el kell felejteni, de szerintem a fejlesztői szándék is pont ez volt. Nekem 25 óra volt az ea végére érni "mindent" felfedezve és így is csak pislogtam, amikor megemlítettétek a falu pincéjében lévő területeket, ami kimaradt holott ott volt az orrom előtt.

Szerintem senki ne úgy üljön neki, hogy most erre van 200+ órám x időre szétterítve aztán végzek/megunom és y év múlva talán újrajátszom ezért mindent be kell járni már most. Helyette inkább: végigmegyek a főszálon, segítek a szimpatikus társnak, megcsinálom az érdekes küldiket, stb. Ó, röpke 70 óra alatt végeztem is. Dejó volt, kis pihenő, megpróbálom másként. Megértem ha valakinek esetleg ez nem vonzó/nehezére esik másfajta bőrbe bújni (a női karakter fura, a dragonborn túl idegen, stb), de ha még ugyanazt az unalmas ember ffi fightert játszaná újra, egy-egy máshogy hozott döntéssel (morális mutatónak nagyon nem is kell kilengenie) is egy hasonló, mégis friss élményt kapna.

Irányítást adom, számomra sem ez a legizgalmasabb része. Bár itt is az az érzésem, hogy a "Larian trükközéssel" bejárható zegzugok csak érdekességek/rövidítések, nem pedig kötelező útvonalak minden végigjátszásra. Én még a harcot is idevenném. Mindegyik classt kipróbáltam, de az rng miatt végül mindenkivel csak a két bevált módszer működött; a folyamatos stealth ki-be és a choke pointra bevonzott tömegre dobált aoek. Igaz a többséggel csak 3-4 körül játszogattam, lvl5-től változik meg jelentősen az egész.

Egyébként nem tudom, hogy ti miként vagytok vele, de én - már erősen az EA tartalom vége felé járva (csak a goblin tábor maradt, minden más lehetséges helyszínt bejártam már), s bő 35 órát belerakva eközben ebbe a karakterembe - a játék minden zsenialitása és szórakoztató jellege mellett is, nem tudok rá jobb szót, fárasztónak érzem kicsit a játékot egy bizonyos aspektusból, ami a kezelhetőséggel, irányítással, valahogy a játékban való "működéssel" függ össze.
Nagyon jó dolog a felfedezés, és hogy 3D-ben kell ehhez gondolkozni, de a sok kameraforgatás, ki/be zoomolás, a karakterek egyenkénti mozgatása (ugrásokkal tarkított felfedezősdinél), és még további pár dolog valahogy ellene dolgozik a "fluid játékélménynek", és borzasztóan sokat elrabol a "hasznos játékidőből".
Félre ne értsen senki, így is eszement jó a BG3, kimagasló élményt ad, de folyamatosan az jár a fejemben, hogy ez a játék egyszerűen barbár rage ordítással üvölt azért, hogy sokféle karakterrel, sokféle módon is végigvigye az ember. Mégis, valószínűleg egyetlen, teljességre törekvő (legalábbis felfedezés, kisajtolható tartalom szempontjából maximalista) végigjátszás úgy le fogja fárasztani a többséget (davkar9-et mondjuk vszg. nem ), hogy egyszerűen túl nagy falatnak fogja érezni az újbóli nekiugrást, az lesz a fejében, hogy XY helyen mennyit kellett egyesével terelgetni a kis csipetcsapat tagjait stb., és muszáj lesz félrerakni, pihentetni.

Persze azután lehet, hogy csak én érzem ezt így.

Közben, ahogy közeledik a megjelenés, egyre bizonytalanabb vagyok, hogy milyen karaktert is indítsak majd. Fajra és karakterosztályra nézve is.
Az EA-ban most kiélvezem/kiélveztem a githyanki harcosommal egy kemény, helyenként kifejezetten kegyetlen, a legtöbb fajt lenéző, de néha egyesekkel kivételt tevő (így a kuo toák most istenként imádnak pl. ) karaktert, de a rendes játékra első karakterként egy jófiú paladin fogalmazódott meg bennem az elmúlt napokban. Azután, ahogy ma olvasgattam a karakterosztályokat, megakadt a szemem a Blade-en (akarom mondani College of Swords bárdon), és eszembe jutott, hogy mennyit szórakoztam, amikor a komfortzónámból kissé kilépve (D&D játékokban mindig fighter/paladin/ranger típusú karakterekkel játszottam) egy Blade alosztályú bárddal vittem végig a BG1-BG2 párost... Talán most is jó lenne egy jólelkű és segítőkész, de olykor a jó ügyek érdekében a shady megoldásoktól sem visszariadó (sőt, azokat gyakran kifejezetten előnyben részesítő) figura bőrébe bújni.

Endure. In enduring, grow strong.