Egyébként figyelmes a játék. A nautiloidon SH-val úgy beszéltem, hogy megpróbálom kiszabadítani, meglátom, mit tehetek, majd nem szabadítottam ki. (Azt még a legelején eldöntöttem, hogy a karakterem nem fog tadpole erőket használni.) A templomrom előtti találkozásnál közölte, hogy ugyan otthagytam a hajón, de értékeli és köszöni az igyekezetemet, hogy legalább megpróbáltam kiszabadítani.
Érdekes egyébként, hogy fejben is mennyi minden dől el. A githyanki harcosommal imádtam Lae'zelt, persze kb. ugyanazt a stílust nyomtuk (Faerunhoz való hozzáállásban is), most pedig a - minden lében kanál, de jóságos - drow bárdommal alig várom, hogy valahol otthagyhassam már, mert idegesít a többi fajt lenéző, ne nézz jobbra, ne nézz balra, ne segíts senkinek, a créche elérése legyen az egyedüli célod dumahalmaza...

Endure. In enduring, grow strong.
Tolvaj kari az elején szívhat (bár talán kevesebb a kötelező harcba torkolló beszélgetés és a világban csak pirosként létező ellen), a várost elérve viszont egyből az élre törhet.