Szerintem nagyon érdemes végignézni/végighallgatni, főleg azoknak, akik még csak gondolkoznak, hogy belekezdenének majd, vagy éppen csak belekezdtek.
Röviden: elképesztően fantasztikus játék, már most minden idők egyik legjobbja, de nem szabad elhallgatni, hogy még befejezetlen állapotban van... míg Act1 tökéletes élményt ad, a végletekig csiszolt és reaktív mindenre, amit teszel (olyan szinten, amire soha még játék nem volt képes), s Act2 is közelíti ezt az állapotot/szintet, addig Act3 érezhetően befejezetlen, nem kellően végigtesztelt, tele van anomáliákkal, bugokkal stb.-vel. Még így is nagy élmény, de Act1-2 minőségéhez képest komoly visszaesés. A Larian bizonyosan Act1 minőségűre csiszolja idővel, erre jó példa a DOS2, ahol ugyanez volt a helyzet a megjelenés (játék vége felé irtó nagy bughalmaz) és a Definite Edition (rock solid experience a teljes játék alatt) tekintetében. Cohh tanácsa: aki még nem kezdett bele, és tud várni, az várjon meg legalább néhány patch-et.
Az utóbbi egy-két napban én is elkaptam híreket: például kiszivárgott, hogy micsoda elképesztő mennyiségű tartalmat vágtak ki a játékból megjelenés előtt (Underdark méretű Avernus teljesen bejárható módban, a Minthara szál nagyja, Baldur's Gate egy teljes városrésze, ami a jelek szerint sajnos odaver pl. Karlach személyes küldetésének is, és még sorolhatnám). Valószínűleg azért, mert volt még rajtuk csiszolni való (még Act3 jelenlegi állapotához képest is).
Én baromi lassú vagyok, még csak Act1 kb. felénél járok, de most elgondolkodtam rajta, hogy félreteszem/félbehagyom. Nem elsősorban a kivágott tartalmak zavarnak (most őszintén, ha nem tudja az ember, hogy Avernus is bejárható lett volna, vagy éppen Raphaelnél soul coinokért hiperszuper varázstárgyakat is lehetett volna vásárolni, akkor ezek nem is hiányoznak az élményből), hanem a "bagzás" rész riaszt.
Ez tényleg egy annyira különleges, egyedi élményt kínáló játék (az elmúlt két napban pl. fantasztikus élmény volt a goblin tábor, ahova csalafinta drowként mentem be, és nem kérdezés nélkül pusztító githyanki harcosként, mint anno az EA-ban - mindenkivel eldumáltam, igyekeztem manipulálni, meg persze volt ahol elcsesztem a mondókámat, és lett belőle bonyodalom, de tényleg hihetetlen élmény volt így...), szóval annyira egyedi élményt kínáló játék, ahol nem szeretném elrontani a "szám ízét" azzal, hogy mondjuk 100 órányi önfeledt, "paradicsomi állapotokra" hajazó játék után az utolsó 50-et úgy kell lejátszanom, hogy folyamatos backup mentéseket tartogatok, hátha valahol befejezhetetlenné válik egy küldetés, vagy egyéb glitch történik, és folyamatosan ez a feszültség van ott az emberben.
Most gondolkodom még, hogy menjek-e tovább ebben a csigatempóban, és bízzak abban, hogy mire Act3-hoz érnék (mondjuk egy hónap múlva), addigra az első egy-két patch javítja a bajok nagyobbik részét, vagy várjak kb. egy évet, míg definitive editionre nem pofozzák, és majd akkor menjek csak végig rajta? (A DOS2-nél az utóbbi megoldást választottam, és nem bántam meg, mert vajsima/teljesen problémantesre polírozott játékélményben volt részem. De ezt csináltam anno a Pathfinder:Kingmakernél is.)
Majd még megálmodom. (De ha félbe is hagynám, Act1-et akkor is letolom még szerintem, hogy lássam, mi minden változott az EA-hoz képest, és tényleg közel a harmadával nagyobb lett/több tartalom került-e bele, mint ami az Early Accessben volt?)
Endure. In enduring, grow strong.
