No, 178,5 óra lett a vége (outróval egyetemben).
Az előző hsz-beli spoileres megjegyzésemhez (csak azoknak, akik végigvitték):
SPOILERKarlánál bekövetkezett, amit gondoltam (engine végleg túlhevül, nincs tovább), de végül rábíztam a döntést, és ennek eredményeképpen hárman - Wyll, ő és jómagam, én immár illithid formában - mentünk az Avernusra. Eredendően el akartam kerülni ezt a lehetőséget, mint írtam is, de a záró animáció (nem is tudtam, hogy Karla szivarozik
) és zene pozitív hangulatot, amolyan
a tökös hármas rendet tesz az Avernuson is, rettegj Zariel! hangulatot árasztott, így végül nem bántam meg a döntést.
Ami a többieket illeti:
- Lae'zel sárkányháton távozott Orpheusszal - Vlaakith nehéz napok elé nézhet
- SH örült, hogy élve kikecmergett a vízből, de több nem derült ki a további terveiről
- Astarion tette a szokásos cinikus megjegyzéseit, mígnem beütött a krach - tadpole nélkül nincs napfényben mászkálás, úgyhogy uzsgyi, esztelen menekülés a sötétbe
- Gale meg fogja keresni Karsus koronáját, de azt Mystrának ajánlja fel, és nem önös önző célra
- Wyll, jött velünk az Avernusra, de immár a warlock erői nélkül
- Halsin? Hát róla semmi nem derült ki - kb. egyetlen mondata volt, amiben félig-meddig beszólt nekem, amiért illithiddé váltam.
- Én magam? Megfogadtam, hogy ha eluralkodna rajtam a "mindflayerség", véget vetek az életemnek, de Karlach helyzete/döntése számomra is megoldást hozott. Végül is, az Avernuson lelkiismeret furdalás nélkül zabálhatom a démon és ördög agyakat
- És Withers? Róla az EA-beli találkozásunk óta sejtettem, hogy nem más, mint Jergal, most pedig, a záró képkockák nyomán immár szinte teljesen bizonyos vagyok benne.
Egyébként lett olyan achievementem, amely szerint az összes lehetséges tieflinget életben tudtam tartani az egész játékon keresztül, egyetlen végigjátszás keretében. Ez jó érzés, főleg, hogy a DU végigjátszásom során pusztulni fog mind.
(A hálátlan Molért nem fogok könnyeket ejteni. Végig pátyolgattam a kis minigengsztert, erre durcás lett, amikor elvittem neki a szerződését, majd amikor közöltem, hogy ki is nyírtam Raphaelt, megfenyegetett, hogy ezért még el leszek intézve egyszer, és többet nem volt hajlandó szóba állni velem. A kis hálátlan: végül is, csak a lelkét mentettem meg, vagy mi...)
Jó játék volt, tényleg különleges darab, de azért (még) nem hibátlan. Act1 és 2 maga volt a tökély, hihetetlen élmény, de Act3-ban jelentkezett néhány kisebb furcsaság, a vége felé pedig konkrétan néhány olyan is, ami hirtelen eléggé kizökkentette az embert a "hangulatból". (Pl. pont az outro jellegű beszélgetéseknél/bejátszásoknál előjöttek textúraproblémák, amik addig pedig egyszer sem jelentkeztek a teljes játékidő alatt, de pl. a halott Gortash-sal (Bane-nel) is hang nélkül beszélgettem alig pár órávalkorábban, míg ugyanott Wyll úgy kezdte el vigasztalni Karlachot, hogy utóbbi már visszament a táborba, ott sem volt. Ezek apróságok mind, semmi game breaking bug, de köszönőviszonyban sincs azzal a
seamless élménnyel, amit Act1 nyújtani tudott.)
Ha pontoznom kellene, most azt mondanám, hogy 9,5/10, ami simán 10/10 lesz, ha Act3-mat is tökélyre polírozzák valamikor! De (nálam) így is az év játéka, csont nélkül!
A héten belekezdek egy gonosz DU-ba, viszont utána valószínűleg nagyon-nagyon hosszú időre félre fogom tenni, persze a kellemes emlékekkel egyetemben. (Igaz, szerintem mire a DU-val a végére érek, persze az EA-val eltöltött időt is beleszámítva, lesz benne legalább 350 órám, ha nem több, a Steam szerint meg lehet, hogy közel 500 is. Majd kiderül
).
Endure. In enduring, grow strong.
), de hacsak x karakternél nem muszáj akkor inkább azt hagyom ki.
Kiégés miatt sem kell aggódni, friss lesz az élmény. Sőt azon se lepődj meg ha a DU után (vagy már közben) indítanád is az újabb Tavot/DUt/origint.
