Baldur's Gate III

Ezek szerint az Emperort ilyen "szétágazósra" írták meg: ha ugrálsz, bekeményít és előjön a machiavellista oldala, míg ha alapvetően természetes módon együttműködsz vele, akkor lényegében korrekt marad a kapcsolat. Én egyébként a játékban egy idő után kezdtem kicsit megorrolni rá (amikor mentem a House of Hope-ba, akkor nekiállt okoskodni, vagy amikor kijöttem onnan, akkor szintén stb.) Ansurnál kifejezetten megutáltam, majd a sárkány legyőzése után, amikor elolvastam a levelet, amit ott találhatsz, megint jobb színben tűnt fel a szememben Emperor. (Ugye abból a levélből kiderül például, hogy a sárkány "zaklatta" őt mániákusan, nem akarván elfogadni Balduran sorsát, s utóbbi amíg csak lehetett, kérte, hogy lépjenek túl ezen, kérte, hogy ha ez nem megy, akkor pedig szakítsák meg a kapcsolatot egymással, váljanak el békében, a jó közös élményeket megőrizve egymásról. De a sárkány nem engedett ebből...) Szóval, ügyesen "lavíroztatta" a játék ezt a dolgot.

sem Act2 Moontower és Illithid colony helyszíneken, sem Act3 Gortash bejegyzésekben vagy Orinnál, persze utóbbinál a "failed bhaalspawn" hullát leszámítva

Az Emperor rejtekhelyének kipucolása utáni LR jelenetnél (ahol meg lehet döngetni) az alsó/ellenséges válaszokkal lekerül a maszk és megmutatja az igazi kapcsolatát Stelmanenel - lényegében agyhalott thrallt csinált belőle és a korábbi "boldog" kapcsolat amit a revealnél mutatott (is) a manipulációja része volt. Wyll beszélgetésnél is vannak erre utaló nyomok. Innentől nincs finomkodás átvált "báb vagy, bazdmeg" stílusra. Ez mondjuk inkább csak hangulati dolog, ami az újrázásokat "rontja" mert amúgy őt választva a végén a kapcsolat minőségétől függetlenül végig mellettünk harcol.

(Amúgy első körben amikor még Guardianként említi a Belynnet, akkor a név alapján rákerestem a dnd wikin és létező karakter akinek tényleg volt baja mind flayerrel, de ugye akkor még fel sem merült, hogy pont ez lesz a reveal és így sikerült elspoilereznem magamnak a dolgot ami aztán fel sem tűnt, hogy spoiler volt.)

Shadowheartnál pont a legutóbbi végigjátszásban éreztem azt, hogy ha nem románc/origin akkor az act3 sztorija már egy kicsit erőtlen.

Ez a Karla verzió szerintem nagyon jól áll (románc/) light urgenek, Wyll origin mellé. Polip sem olyan vészes szerintem, ha hagyjuk meghalni pedig szintén vállalható, az ő döntése végül is. DE epilógus után majd kiderül melyik a "legjobb".

Noha küldetés nem volt hozzá, de Mol szerződését elhoztam a House of Hope-ból, és fel is kerestem vele. Molnak volt is rá reakciója, igaz, nem olyan, amilyet vártam. Vagy például, amikor szintén a House of Hope-ban kiderült, hogy a kis Gortash is "vendégeskedett" ott, mert eladták a szülei az ördögnek (Raphaelnek), ám sikerült megszöknie onnan, akkor a városba visszatérve felkerestem a szülőket, és valóban rá lehetett kérdezni a dologra/lehetett ilyen megjegyzést tenni nekik. Persze, mivel "agymosottak", ezért sajnos nem lehetett érdemeleges dolgot kifacsarni ebből.

Orpheus tudatos döntés volt. Igazából úgy éreztem, hogy az a "nemes cselekedet". Balduran barátunk (amúgy az Elf Song tavernabeli szállásunkon szóló dal szövege iszonyat nagy spoiler: ha valaki figyelmesen elolvassa, simán leeshet belőle, hogy Balduran az Emperor) ugyan - a manipulatív dolgai ellenére is - igazából végig korrekt, nem gonosz vagy önző szándékból cselekszik, ezt bizonyítja az Ansurnál talált levél is. Úgyhogy volt némi lellkiismeret furdalásom, amikor nem mellette döntöttem. (Vele különben az "enyhén bizalmatlan, de azért együttműködünk" módban kommunikáltam végig.) De Orpheus a népe felszabadulását hozhatja, Lae'zellel sem akartam kitolni, és Balduran oldalát választva Orpheus mindenképpen halálra lett volna ítélve. (Maximum eldöntheted talán, hogy ki zabálja fel az agyát...) És különben is, már csak az illithid karakteremnek hálálkodó/hajbókoló githyankik látványa miatt is megérte ez a választás

Egyébként olyan szempontból marha jó volt a játék, hogy tényleg az utolsó pillanatig szinte mániákusan kerültem a mind flayer erőket, és abban a választási helyzetben mégis szinte gondolkodás nélkül, automatikusan magamra vállaltam a terhet.

Karla ending: hát, én ezzel a "hármasban az Avernusra, szétrúgjuk Zariel seggét" befejezéssel abszolút meg tudtam békélni. Nem tudtam, hogy mi lesz. Nem akartam én halálra ítélni, ezért örültem, hogy ott volt a választási lehetőség, hogy döntsön ő maga, és bár meglepődtem, hogy az Avernust választotta, amit korábban mindig el akart kerülni, de talán a játék egyik legtökösebb jelenete lett számomra az a zárás/jelenet ott az Avernusban, hármasban. Meg is őrzöm a szívemben, mert a DU-mal szegény Karla kicsit fejetlenségbe fog fulladni

SH küldi: naná, persze, hogy lezártam! (Megcsináltam mindenkivel mindent.) SH visszatalált Selune-hoz, a szülők pedig feláldozták magukat, hogy Shar átka távozzon a lányukból, de amolyan holdfény-labdacsként ott maradtak a lányukkal, hogy mindig vele lehessenek és vigyázhassanak rá. Talán valahol akkortájt mondta SH, hogy úszni sosem tanult meg. (Vagy talán korábban mondta?) Úgyhogy jó visszautalás volt erre az outrós szövege, csak ott azért többet vártam volna tőle, hogy derüljön ki valami az ő további terveiről/sorsáról is.
De mint írtam tegnap is, Halsin pl. totálisan kimaradt, egyetlen egymondatos benyögése volt a karakterem "állapotára", és kész, ennyi.

Karla ending a hiszti miatt utólag gyorsan patchelt cucc. Elsőre nálam ő lett a polip.

Orpheus tudatos döntés volt vagy mindent fel akartál fedezni? Emperor eléggé megosztó, milyen volt a kapcsolat vele? Én újrák alatt rp-gameplay alapján mérlegelek, mert jó ugyan a HoH (+Raphael bossfight a zenével! ), de hacsak x karakternél nem muszáj akkor inkább azt hagyom ki.

SH küldit nem zártad le?

Karlánál bekövetkezett, amit gondoltam (engine végleg túlhevül, nincs tovább), de végül rábíztam a döntést, és ennek eredményeképpen hárman - Wyll, ő és jómagam, én immár illithid formában - mentünk az Avernusra. Eredendően el akartam kerülni ezt a lehetőséget, mint írtam is, de a záró animáció (nem is tudtam, hogy Karla szivarozik ) és zene pozitív hangulatot, amolyan a tökös hármas rendet tesz az Avernuson is, rettegj Zariel! hangulatot árasztott, így végül nem bántam meg a döntést.

Ami a többieket illeti:
- Lae'zel sárkányháton távozott Orpheusszal - Vlaakith nehéz napok elé nézhet
- SH örült, hogy élve kikecmergett a vízből, de több nem derült ki a további terveiről
- Astarion tette a szokásos cinikus megjegyzéseit, mígnem beütött a krach - tadpole nélkül nincs napfényben mászkálás, úgyhogy uzsgyi, esztelen menekülés a sötétbe
- Gale meg fogja keresni Karsus koronáját, de azt Mystrának ajánlja fel, és nem önös önző célra
- Wyll, jött velünk az Avernusra, de immár a warlock erői nélkül
- Halsin? Hát róla semmi nem derült ki - kb. egyetlen mondata volt, amiben félig-meddig beszólt nekem, amiért illithiddé váltam.
- Én magam? Megfogadtam, hogy ha eluralkodna rajtam a "mindflayerség", véget vetek az életemnek, de Karlach helyzete/döntése számomra is megoldást hozott. Végül is, az Avernuson lelkiismeret furdalás nélkül zabálhatom a démon és ördög agyakat
- És Withers? Róla az EA-beli találkozásunk óta sejtettem, hogy nem más, mint Jergal, most pedig, a záró képkockák nyomán immár szinte teljesen bizonyos vagyok benne.

Egyébként lett olyan achievementem, amely szerint az összes lehetséges tieflinget életben tudtam tartani az egész játékon keresztül, egyetlen végigjátszás keretében. Ez jó érzés, főleg, hogy a DU végigjátszásom során pusztulni fog mind. (A hálátlan Molért nem fogok könnyeket ejteni. Végig pátyolgattam a kis minigengsztert, erre durcás lett, amikor elvittem neki a szerződését, majd amikor közöltem, hogy ki is nyírtam Raphaelt, megfenyegetett, hogy ezért még el leszek intézve egyszer, és többet nem volt hajlandó szóba állni velem. A kis hálátlan: végül is, csak a lelkét mentettem meg, vagy mi...)

upper city, köpésnyire a helytől, ahol a netherbraint jelöli

Orpheus kiszabadítása után, mikor kiderült, hogy nincs más lehetőség, Orpheusnak, nekem vagy valamelyik társamnak illithiddé kell válnia, beáldoztam magam, így jelenleg tentacle monsterként haladok a játék legvégén. Mondjuk brutálisan táp, szóval a DU-mal majd ölelem keblemhez az összes lehetőséget

Karlachot viszont már előre sajnálom. Nála látom, hogy keserédes lesz a vég, nincs gyógyír a bajára. Mind flayert nem akartam csinálni belőle, mert elveszítené önmagát, az Avernusba sem akarom visszaküldeni (még Wyllel sem), hiszen azon küzdött éveken át, hogy onnan visszakerüljön a saját világába. Így, ha csak nem lesz valami váratlan csoda, szegényre valószínűleg a halál vár. Már kérte is, hogy legyek mellette, ha eljön a vég. Nem tudom, lesz-e ilyen jelent a játékban, vagy szimplán csak azzal a tudattal zárul, hogy neki nem segíthettél, de egyszerre remek és dühítő a Lariantól, hogy írtak mellénk olyan társat is, akit nagyon-nagyon meg lehet kedvelni, de ha beledöglesz sem tudsz igazi happy endet elérni/segíteni rajta. Ehhez képest még SH jó zárása (ahol a szülők feláldozzák magukat) is full vidám történet, és Astarion történeti szálánál a vámpírivadékok (köztük a szörnyvadász csoportból a gyerekek) legyilkolása is délelőtti matiné.