Baldur's Gate III

Teljesen jogos. Én mondjuk ezért inkább a biowaret "okolnám", mégis csak ők kezdték el ezt a "cinematic dating-sim" trendet/műfajt a Mass Effecttel. BG3 playersexuality "kellett" a dnd "szabadság" miatt és azért sokkal jobb ez mint ami a DA2-ben volt, de én is jobban örülnék fix karaktereknek (/teljesen kidolgozott románccal). Ezt valamelyest össze lehetne hozni egy default sexuality gombbal amit nyilván soha nem fognak meglépni, hiába pl az új custom játékmód. Ettől függetlenül azért vannak nyomok, hogy ki minek készült. Pl animációk alapján Karla a3 érezhetően nővel íródott, ffivel így egy éjszakára urológus classra vált....

Komolyságot szintén adom. Világvége, timer indul... nem akarunk beugrani a cirkuszba? Dráma kinyírása szintén. Shadowheart, mert unalmas vagyok
SPOILER
Persze, mindent a játékos indít, de abszolút (heh) nem értem ez is mit keres a játékban (főleg ezen a ponton).

A technikai fantasztikussága miatt imádom. Svédasztal ez a játék és mivel már tudom hogyan kerüljem azt amit nem szeretek/nem jó és hogyan tegyek csak olyat a tányérra amit szeretek belőle (+olyan újat ami illik a már meglévőhöz) ezért minden újabb kör frissnek hat. Plusz mindezt ~30 órába belesűrítve 100+ helyett szintén elég kellemes. Tervezési részek szoktak elhúzódni és játékon belül is megállok olykor hosszabb időre gyorsan fejben végigpörgetni, hogy kell e igazából xy küldi/személy az éppen aktuális történethez.

JIB: pofátlan fanservice elég sok elemében, de azért lenyűgöző, hogy itt is milyen részletekre figyeltek egy-két variációban (pl gith tojás). Végigpörgettem a mentéseimet, de én elégedett voltam (és vagyok) az alap befejezésekkel is. Egyedül a Karlás körön ~javított ez az epilógus, Mad Max Gale!

JIB-vel az elmúlt hetekben már átbeszéltük a bennem gyűlő ellenérzéseket, de akkor ide is beállok rázni a pofonfát :
A BG3 technikai szempontból fantasztikus: az interakciók száma, az elágazó küldetések és döntések bonyolult hálója, a harcrendszer kreativitása mind előremutató, az iparágnak leckét feladó pozitívumai a játéknak.

De istenem, ami a sztorit és a párbeszédek minőségét illeti, én megálltam az Act 3 utolsó harmada fele, és sem befejezni nincs kedvem, sem egy Tavot indítani (pedig tudom, hogy ő éri meg a legjobban), mert annyira úgy érzem, mintha egy nagy rakás vegán, pánszexuális, genderfluid, terminally online tumblr és twitter függő szedte volna ki a fiókból a 19 éves korában a livejournalnak írt vicceskedő és szexi fanfictionjeit, hogy a hasonszőrű játékosok elvárásainak megfeleljenek. Lásd, most is az az egyik legfontosabb frissítés az epilógus mellett, hogy kellő mennyiségű romantikázó animáció bekerüljön a játékba, tisztára, mintha a Sims 4 patch jegyzeteit olvastam volna.

Persze, vannak jó jelenetek és kicsit mélyebb küldetések (Ethel, Ketheric, társak sztorijai), meg remekül elszórakoztam több interakción (az a drow prostituált fickó BG-ben, azt vagy húsz percen át visszatöltöttem, hogy az összes párbeszédopciót átküldhessem a barátaimnak, akikkel sírva röhögtünk), meg a társak színesek és szerethetőek, de annyira… gyerekesnek és felületesnek érzem összességében.

(És nem azzal van a gond, hogy a világa eleve ilyen, a DnD film is laza volt, de szerintem jobban pengette az érzelmi húrokat.)

Plusz az is szívfájdalmam, hogy 20 évvel ezelőtt rengeteg időt töltöttem a Forgotten Realms világában (BG, NWN, regények), valamennyire még emlékszem a lore-ra, de nem gondolom, hogy a játék jól adagolná azt akár az új játékosoknak, akár az újrakezdőknek.