Baldur's Gate III

Nemrég tudatosult bennem valami az egyik baráti körömmel beszélgetve. Régen, a Mass Effect idején egyszerűen nem értettem a Bioware közzétett statisztikáit: hiába volt zseniálisan jó a női Shepard, a játékosok túlnyomó része a férfi verziót választotta. Ott gondolkodtam, hogy tényleg ennyire kevés embert érdekelnek a női főhősök, ha amúgy van választási lehetőség a két nem között? Meg ennyire kevés lenne a női játékos? (Mert szerintem kiegyenlítik egymást a nőként férfi karaktert, férfiként nőt választó emberek.)

Azóta viszont rájöttem, hogy nagyon magas azoknak az egyébként (nagyrészt) hetero nőknek a száma, akiket a meleg kapcsolatok villanyoznak fel, és a szerepjátékokban a férfi karaktereikkel a férfi társakat választják. Ők teljesen odavannak Astarionért, valamint Gale és Halsin is igen népszerűek.

Mondjuk kicsit sem meglepő a győzelmük mint legjobb játék.

Neil... mondjuk vele kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Mármint egyrészt cseszettjól alakít egy sérült karaktert... és kb a megnyilvánulásaiból azt érzem, hogy otthonról hozott mintával dolgozott. Viszont valahol olyan fura, hogy egy defektes karakter van istenítve.
Másrészt meg meg lett lovagolva a "lmbtq+ thirst trap" vonal a karakterrel. Nem akarok rosszindulatú lenni, hogy ez mennyire volt mesterkélt, de Devora vagy Jennifer is volt ilyen jó, vagy jobb, csak ők nem áldozatként voltak keresztre feszítve a narratívában mint meg nem értett nemi/irányultsági kissebbség.
Szóval nála azt érzem kicsit, hogy ez a karakter a jelenlegi közhangulatot meglovagolandó (no pun intended) készült a díjak bezsákolására.

Man literally too angry to die

Sven "győzelmi" beszédje is azt a hozzáállást tükrözi, ami a stúdióra jellemző, és a közösségépítésükre. Ez látszik a többieken is, akik vele tartottak. Abszolút megérdemelten nyert.

Neil Newbonon pedig annyira látszik, hogy teljesen váratlanul érte ez a "rivaldafény", és ő is pont olyan szerényen éli ezt meg, mint Sven.