Amikor olvastam a sorozatról, elég egyöntetű vélemény volt, hogy a második rész amolyan kakukktojás kicsit. Nagyon sokan szidták, bár mások meg azt tanácsolták, hogy egyáltalán nem rossz, érdemes végigvinni.
Az a helyzet, hogy igazából már az ER után a DS3-ra fentem a fogamat, de gondoltam, hogy "tiszteletből" (és kíváncsiságból) kezdjuk a DS1-gyel. Ez megtörtént. Most pedig következik a desszert!
No meg a DS2-t még meg sem vettem, és mivel a múlt héten - önmagamhoz képest - hörcsögöltem: No Rest for the Wicked, Elden Ring DLC, illetve DS3 season pass, mert kiderült, hogy csak az alap volt meg nekem a Steam könyvtáramban... szóval így adta magát, hogy DS3 lesz.
De egyszer majd pótolom a második részt is. Csak nem prioritás, fogalmazzunk így.
Egyébként kipróbáltam a mercenaryt, de inkább warriort indítottam végül. Kicsit olvasgattam: viszonylag az elején behúzható a claymore, ami DS1-ben legalábbis nagyon bejövős volt, így most is azzal fogom szerintem végigtolni a játékot. Két kézre fogva, gurulva jobbra-balra, esetenként szentségelve
Különben DS1 végére elkényelmesedtem, már nagyon könnyű volt a játék. Ez érződik is most: a tutorial rész könnyű volt, csak Iudex Gundyrnál haltam be egyszer, mert amikor átváltozott, akkor elhátráltam tőle, hogy lássuk először, mit tud, ne ész nélkül... és pechemre ez a hátrálás a szűk oldalfalas lépcsősor felé történt. Úgyhogy amikor utánam jött, hirtelen mást sem láttam a képernyőből, csak őt, de még azt sem, hogy mit akar csinálni... kamera bácsi elintézte a dolgot - még agonizáltam kicsit, de azután lecsapott (azt sem láttam, hogyan).
Másodikra már odafigyeltem, és úgy gyerekjáték volt az ürge.
Viszont Lothric wallnál... na itt jött ki az elkényelmesedés. Kutya*** és csatabárdos fickó kombó, mert ugye okosan a kettőt egyszerre magamra húztam, kampec. Lándzsás és kardos/pajzsos hollow kombó, mindkettő pont bevadul, nekem meg nincs staminám, mert odaszaladtam (a pofonért): kampó. Fel egy bástyára, kiiktatni a számszeríjászt, erre az egyik hollowból kinő venom: kampó. Hogy rövidre zárjam: itt párszor haltam, amitől alaposan elszoktam a DS1 végére. (Ott nem is tudom, szörny mikor ölt meg utoljára, általában inkább leestem/beestem és hasonló hülye halálaim voltak.)
A játék pedig gyönyörű, a hátterek mint valamui festmény, a zene/hangatások fenségesek, és jó lesz ez a kicsit pörgősebb harc is. (Viszont annyira nem idegbeteg még, mint az ER-ben helyenként volt.)
Most amúgy szabin vagyok a héten, úgyhogy tolok bele a játékba, ahogy a csövön kifér, bár sajna sok egyéb dolgom is van, úgyhogy azért ne gyűlöljetek majd nagyon!
***Ó, hogy a kutyákat én mennyire utálom a From Software játékokban!
Endure. In enduring, grow strong.
