Azt hiszem, sikerült akklimatizálódnom a DS3-hoz: a tegnap "tiszta lappal indított" warrioröm "you died" szűzen (magyarán egyszer sem behalva) eljutott most egyelőre a High Wall of Lothric végéig, beleértve a bosst is (persze summon nélkül - nem hívtam be a firelink shrine-nál kinyírt katanás csávót, akinek megjelent a jele a bejárat mellett).
Ez a boss elég könnyű volt: az ilyen nagy dögöknél általában az a jó, ha minél közelebb vagyunk hozzájuk, lehetőleg a lábuk között valahol (na nem úgy

). A buzogányát is baromi lassan lengette, csak akkor tudott eltalálni, amikor nagyon belendültem a fegyversuhogtatásba, és nem maradt staminám. (Erre azért oda kell figyelnem.)
Ja, meglett a claymore: hát persze, hogy a sárkányos részen volt!

Egyből ismerős volt az egy- és kétkezes move set is, sőt még javítottak is rajta DS1-hez képest, mert a kétkezes heavy attack végre nem valami extra rövid hatótávú keresztbenyesés, hanem szépen kidöf vele messzire, pont úgy, mint amikor eddig egy kézben tartotta az ember.
Embereseket lehet csapkodni is vele: a Lothric lovagokat általában egyetlen lendülettel répázom meg vele. (Volt egy kékes páncélos vörösen izzó szemű: na, azt mondjuk szívósabb volt, úgyhogy őt két lendülettel kaptam szét.
Egyébként, ha végig tudja tartani azt a színvonalat a játék látványban, pályadizájnban, zenében, játékmechanikában, amit eddig tapasztaltam, akkor ez tényleg egy mestermű lesz: a From Software magnum opusa! (Gyakorlatilag minden benne van, ami nekem az ER-ben igazán tetszett, de itt töményen csak az van, a sallangok nélkül.)
Nincs is szívem agyonjátszani, inkább úgy eszem, mint egy finom süteményt, amit nem akar az ember kapkodva befalni. Úgyhogy inkább csak ~félórás etapokra ülök le elé. Persze azt azért naponta többször is

Endure. In enduring, grow strong.