Ha újra nekiülnék a játéknak egy új karakterrel, lehet, hogy már fárasztana kissé a terület, de így első alkalommal nagyon jó élmény volt kívül-belül mindent felfedezni! Gyakorlatilag eddig a kedvenc helyem volt a játékban.
Egy helyen "puskáztam": nem értettem, hogy mi a nyavalyától mászik felfelé a vérzés mutató időnként a karakteremen, mire kiderült, hogy a szörnyek egy része "piócás" alapú, a megoldás pedig a fáklya... Erre magamtól sosem jöttem volna rá.
A legszetemebbnek - érdekes módon - az elején a lövöldözős hollow-banditák/kutyák részt találtam. A kutyák össze-vissza ugrálása egyszerűen mindig kiidegel... Itt meg ugye vagy hárman lőttek is rám közben megállás nélkül. (Persze én mentem be a f*szerdőbe viszonylag óvatlanul, és utólag már láttam, hogy hol vitt volna a sunyiskodósabb út/megoldás.) Illetve a katedrálisban a tetőgerendázatos rész volt még idegelős (egyszer egy lovag lőtt meg, ami meglökött, és leestem), egyszer meg egy g*cimanó (alias hollow slave) után estem le a halálba. A kis hülye, amikor rálockolva meg akartam ütni, pont leesett, én meg lendületből (már ütés közben voltam) a halálba...
Ha már a halál szóba került... itt összesen négyszer nyuvadtam meg: ebből három esésből következett be (kettő fentebb írtam ezek közül - a harmadik egy szerencsétlen dodge volt odakint a tetőn), míg egyszer egy dupla pengés grave warden szívatott meg, amikor egy hosszabb felfedezési etapból estus nélkül, olyan 20% életerőn gondoltam, hogy visszaszaladok a bonfire-höz ("visszateleportálás" helyett).
A nagy lovagok (főleg a kétkezes kardos) kemények voltak még, de velük azért alapvetően jól boldogultam. Volt egy ilyen izé, macskafejű pókszerűség is, ami a frászt hozta rám, de szerencsére annyira nem bizonyult keménynek. Az óriások pedig (földközelből) szánalmasan bénák voltak.
A boss egy vicc volt: kb. fél percen belül levettem, hogy mi az ábra, onnan pedig gyerekjáték/ujjgyakorlat volt. Főleg, hogy volt egy olyan gyűrű a kezemen, ami a sorozatos támadásokra tölt vissza életerőt, így egykézbe kapva a claymore-t és R1-et nyomogatva (vízszintesen kaszál a fegyver kb. félkörben) gyakorlatilag mintha csak füvet kaszáltam volna, miközben ami esetleg lejött rólam HP, nagyjából azzal a lendülettel ment is vissza.
Utólag megint ránéztem egy walkthroughra, és kiderült, hogy csutkára sikerült felderítenem a terepet.
Bonfire shrine-nál közben kaptam egy kulcsot a Lothric High Wall liftjéhez, így lementem, és lecsaptam a darkwraith-et is (kicsit fostam tőle - a DS1-ben is kemények voltak -, de meg sem tudott ütni végül). Dobott egy dark swordöt. (Rengeteg "ízletes" kard pottyan/vásárolható: astoria greatsword (ez iszonyat jól skálázódna, ahogy néztem), executioner greatsword, lothric straight sword, zweihander stb... De megmaradok a claymore-nál: ennél pont kiegyensúlyozottnak érzem a sebességet és hatást, és baromi jó a move set.
Megvettem a 20 ezer lélekbe kerülő bell tower keyt is, minek nyomán újra sikerült belefutnom Patches barátunkba...
Most Faron keep felé tartok. Nem tudom, a From Software-nek egyszerűen mániája, hogy legyen valami mérgező mocsár, amiben csak lassan tudsz vánszorogni, miközben válogatott rohadékságok fenik rád a fogukat. (Itt is lekaptam egy darkwraith-et, és újra megjelentek a gülüszemű baziliszkuszok is... juhé!) Mondjuk egyelőre gond nem volt: még nem krepáltatott be semmi. (Igaz, még csak egy tüzet oltottam ki.)
Endure. In enduring, grow strong.
