A katedrális után kicsit olyan meh volt számomra ez a terület. A "mocsarakat" már a DS1-ben és az ER-ben sem szerettem. Itt végül nem volt olyan vészes, mint előre gondoltam volna, inkább csak a sok helyen lassú haladás fárasztott le (illetve az állandó körbenézelődés, hogy mi maradhatott ki/melyik részén jártam már és melyiken még nem). Végül felderítettem az egészet. Annyira nem is bonyolult a layoutja, csak elsőre tűnik elveszettnek benne az ember. Az ellenfelek sem voltak vészesek, leszámítva azokat a nagy fa dögöket, amik koponyás nyomkövető lövedékeket is küldözgetnek. De nem ez a része volt szivatós, hanem a kezükben tartott fatörzsszerűséggel letolt bedöngölős támadásuk, ami erősen delay-es, márpedig nekem a delay nem fekszik... Egy régi kedves ismerősbe, a Stray demonba is belefutottam, aki magára szedett pár trükköt, de azért gond nélkül lement végül. Az viszont erősen tetszett, hogy annak a várrésznek a vége gyakorlatilag a High Wall of Lothric kezdőterületének beomlott hídja alatt húzódik közvetlenül (látni odafent a szegélyen a sok halott zarándokot).
Halál nélkül lement a mocsár, kialudtak a tüzek, és gondoltam, jöhet az erőd. A legelején szereplő "meh" megjegyzésem erre vonatkozik: gyakorlatilag egy kis erdei részletet követően (ahol a szinkronban nekem ugró két darkwraith azért kellemetlen volt, és kergetőztünk is kicsit, míg sikerült lenyomnom őket), belépve az erődbe... erődben bolyongás/kalandozás helyett rögtön a boss harc következett. Az első fázis kicsit olyan wtf volt: nagyjából ahogy elkezdődött, vége is lett... A második viszont megizzasztott, mert a tüzes kard jóval messzebb elért, mint a méretéből sejtettem volna, és a talajon való végighúzás is beetetett jó párszor (mennék ütni utána, mert látom az "ablakot", és pont fellobban a lángtenger a talpam alatt). Kb. egy centis hp csíkkal, de azért túléltem/elsőre letoltam. (Most, hogy már ismerem valamennyire, másodikra jó eséllyel nagyon könnyű lenne. Így is ezzel az 1 cm-es csíkkal, bekapott ütés nélkül nulláztam le végül kb. 1/3 hp-ról.)
Mindenesetre boss harcban még nem haltam a karakteremmel. (Ami késik nem múlik.)
A Farron keep perimeter bonfire shortcutját kihasználva ezután farmolni kezdtem a road to sacrifice black knight-ját. Ha 20-szor nem nyomtam le, akkor egyszer sem. (Eközben egyszer ő is elkapott - itt volt egy halálom.) A greatswordöt szerettem volna beszákolni, mert olvastam, hogy ott lehet, és mivel a DS1-ben nem dobtak nekem semmit az ottaniak (ott nem élednek újra, tehát farmolás sincs), gondoltam, hogy itt már megnéznék egy ilyen fegyvert, főleg, ha olyan híres/hírhedt cuccok. Nos, esett mellvért és sisak (amik állítólag jóval ritkábbak), meg esett pajzs, de kard nem akart. Majd később azért visszanézek még ide.
A mocsárban a sunyi kis baziliszkuszok egyébként ebben a részben voltak a legegyszerűbbek/legveszélytelenebbek: hallani egyből, ahol rohannak/közelednek, és talán a két kézre fogott claymore movesetjének köszönhetem, de sima light attackkal úgy kaptam le őket mindig, amikor felugrottak a levegőbe, hogy csak úgy nyekkentek! Szinte megsajnáltam őket...
Endure. In enduring, grow strong.
