Dark Souls III

Nekem az a tippem látatlanban, hogy ha nem tudsz staggerelni (akár "letérdeltetni", akár csak egy pillanatra "megakasztani" az ellenfelet), ami a fegyver poise sebzésével függ össze (meg persze az ellenfél ezzel szembeni védelmével), akkor úgy nézne ki a harc ellenük, hogy mindig ki kellene várnod/figyelned a kombóikat, és amikor nyílik ablak, akkor beütsz mondjuk kettőt, majd megint keringőzés a következő üresjáratig stb.
(Így viszont nálam úgy nézett ki a dolog, hogy odamentem, ha éppen nem volt elég gyors, hogy már üssön is, akkor én ütöttem először, majd azzal a lendülettel még kettőt zsinórban odavágtam, és jöhetett is a következő ellenfél. Kb. a negyedik irithyll lovag (nem tudom, ez-e a nevük) volt az első, aki meg tudott sebezni. Akkor legalább kiderült, hogy van valami karddal egészen messzire kicsapós támadásuk is... (Addig csak az ide-oda pörgős kombózásukat, illetve a nyomkövetős "varázslövedéket" fúvós támadásukat láttam. (Utóbbin keresztüldodge-ol az ember, majd jól szájba veri őket - ez a legegyszerűbb/legbiztosabb szvsz.)

Tudom, minden embernek más stílus fekszik, más és más játékmódot élvez, de különben a claymore-t érdemes lenne kipróbálnod egyszer. Kegyetlen hasznos a moveset! (Van benne messzire előre kidöfés, két kézzel le-fel csapkodás, de olyan szögben, hogy több egymás melletti/mögötti ellenfelet is elérhetsz vele, gurulásból keresztbe suhintás vagy előre kidöfés, egy kézzel tartott R1-re pedig kb. 180 fokos keresztbe kaszálás, ami baromi jól jön, ha tömegben kell dolgoznod. A spéci dolga (stance) is jó, bár megmondom őszintén, nem nagyon használom (szinte sohasem), mert egyszerűen nincs rá szükség. Mindezek mellett meglepően gyors (a méretéhez képest), és egy csomó ellenfél támadását meg tudod akasztani pillanatokra már egy-egy ütéssel is, vagyis egy csomó mindenkit lendületből le tudsz verni, ha bírod staminával (20-as endurance-szal nekem most talán 5 R1 fér bele egy lendülettel).
Csak hogy egyetlen példát hozzak: a Road to Sacrifice-nál ezeket a hátukon fa sírkeresztszerűséggel flangáló nagy dögöket általában egyetlen támadássorozattal döngöltem a földbe. (Már ha kijött a lépés, és én ütöttem elsőnek )
De nekem ez a fegyver már a DS1-ben is nagyon bejött, úgyhogy biztosan elfogult vagyok kicsit.

Endure. In enduring, grow strong.

Én ott még a quality buildes Lothric Knight Swordommal mentem, nem tudom dex-el milyen.
Gyönyörű, az egészen biztos.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Pont az imént (kilépés előtt) találkoztam a lovaghölggyel, aki szomorú volt, hogy nem találta meg Horace-t, de azért egy gyűrűt (DS1-ben is volt már ugyanilyen gyűrű) kaptam tőle.

De mire eljutottam ehhez a bonfire-höz: hát konkrétan nulla estusom maradt. Ezek a irithyll lovagok nem olyan kemények, mert nem bírják a poise sebzést a jelek szerint (egyet ütök claymore-ral a pajzsukra, már arra is kapnak be sebzést és le is engedik a pajzsot, majd odaverek még két pofont, utána fekszenek)*. Viszont amikor két ilyen lovag jön, középen egy tüzet varázsló colos tyúkkal, és sunyin baloldalt is van még egy ugyanilyen tűzidéző lovagina... na, itt elment a maradék 5 estusom, mire lerendeztem őket, és örülhetek, hogy életben maradtam!

*Azért tisztán dexes/könnyűfegyveres karakterrel kellene velük bűvészkedni vszg., és nem lenne ilyen egyszerű a dolog.

De szép ez a helyszín! (Bár egyelőre egy kb. nyílegyenes pálya volt komolyabb leágazások nélkül.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ez pont nem a tökmindegy kategóriába esett, de a világ nem dőlt össze.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Most rövidebb leszek kicsivel...

Catacombs of Carthus (Smouldering Lake és Demon Ruins)

Még kicsit farmolgattam a Road to Sacrifice black knight-ot, aki rövidesen dobott végre egy black knight great sword-öt! Tetszett, hogy irdatlan nagyokat lehet ütni vele (két kézben fogva tudtam csak használni egyelőre), és ugyanott (rájárva a lovagra, illetve másik irányban a két darkwraithre) gyakorolgattam vele néhány kört, hogy szokjam. Mert bejött a fegyver. Amikor úgy éreztem, hogy tűrhetően ráéreztem, elindultam a katakombákba... majd itt 5 perc után visszacseréltem a fegyvert a calymore-omra, és azóta vissza sem néztem
Ugyanis itt a katakombákban, még eléggé az elején, egy vörös szemű, görbe kétkezes kardos csontvázpáros úgy elkente a számat, hogy rossz volt nézni. Egyszerűen lassú voltam a karddal, és nagyon hamar kifogytam mindig a staminából. Úgyhogy elég gyorsan visszaváltottam a megszokott pengére. (Ami viszont veszett jól szuperált végig.)
Innentől viszont nem volt halál: a claymore-ral simán végigmentem a katakombákon, majd a "parázsló" tavon és onnan a démon romokon.

A katakombák tetszett, és itt találkoztam egyrészt régi ismerősökkel a DS1-ből (kerékbe tört csontvázak), másrészt itt voltak az eddigi kedvenc ellenfeleim: a vörös szemű, két kopesh jellegű karddal hadonászó, kiszámíthatatlanul ugráló/szinte lebegve dodge-oló, csuklyás csontvázakkal! Nagyon pörgős és gyorsan a végkifejlethez jutó, de mégis szórakoztató és izgalmas kis csatákat lehetett vívni velük. Baromi jó ellenfelek voltak: szinte vártam, hogy legyenek még többen is többfelé!
A bossnál (High Lord Wolnir) először néztem, hogy mi a szar? Oké, hogy ergyán mozog, lassan és kiszámíthatóan, de alig sebzem. Majd amikor véletlenül kiderült a dolog nyitja (nem írom le, ne spoilerezzek esetleg idetévedőknek előre), onnantól nem egészen egy percen belül feküdt is a csóka! Összesen egy estusomba került az egész harc.

A tavat láthatóan játékossz*patásra kreálták, de én nem mentem bele a játékba: a fák fedezékében összeszedtem mindent, a rákokból is csak annyit ütöttem le, amennyit feltétlenül kellett. (Amikor kiderült, hogy a falak nem védenek a ballistától, akkor kilövettem vele azt, ami mögül ragyogás érkezett: és lám, volt ott egy remek kis gyűrű! ) A kukacon túljutva az Old Demon King (vagy kicsoda) újfent csak egy nagyon egyszerű boss volt: végtelenül lomha volt, röhögve vertem agyon.

A démon romoknál elbóklásztam egy darabig, mire mindenhova eljutottam. Pontosabban nem mindenhova (legalábbis első nekifutásra), de erről mindjárt alább. Itt azért ezek a tűzlabdás varjú akármicsodák elég kellemetlenek voltak.

Miután érzésre végeztem mindennel, megnéztem egy szokásos walkthrought, hogy lássam, kimaradt-e valami. Nos, rögtön a katakombák elején egy illúziófal (persze pótoltam), illetve a démon romoknál is egy illúziófal (ami az egyik black knighthoz vitt). Ezt is pótoltam.
Viszont úgy tűnik, buktam egy küldetést, mert Wolnirt hamarább rendeztem le, mint ahogy elnéztem a tóhoz. Mindegy, szerencsére a DS-ekben ezek a küldetések nagyjából a "tökmindegy" kategóriába esnek. E miatt egyébként egy invasion is kimaradt, ahol pedig kieshetett volna a játék elvileg legdurvább kétkezes kardja. (Ami olyan giganagy és lassú, hogy amúgy sem használtam volna.)

Most Irithyll következik: Wolnir után kilépve az új pályára egyszerűen elképszetően gyönyörű és hangulatos a havas tájban felsejlő város! Viszont a szabadságomnak is vége, holnaptól meló, és a napi 3-4 óra DS3 helyett jön a napi kb. 1 óra. Kicsit sajnálom, de ugyanakkor nem is baj, mert azt láttam itt a tónál/romoknál, hogy ugyan a harcokra nagyon odafigyelek, de a pályákra már kevésbé. (A lávában lévő cuccokat meg sem néztem pl., hogy meg lehetne-e valahogy szerezni: szimplán skippeltem őket.)

Endure. In enduring, grow strong.

Szeretem az ilyen részletes beszámolókat olvasni. Különösen azért, mert én ugyan csak bele-belenézve, de használtam guidet, és meg voltam mindig győződve, hogy anélkül nem is lehet. Nagyon sok mindent hagytam el anno én is, az enemyk nevét meg annyira nem is tudom.

Két dolog: egyrészt az Abyss Watcher zenéje a legjobb, amit a Fromsoftware valaha is alkotott. Ide is teszem, mert csodálatos.

A másik, a "nagy fa dögök". Azok milyen rohadt undoítóak voltak. Az egyikkel mit szívtam... De persze kinek mi.

Nekem két boss volt soktryos, ezt itt anno írtam is: A Nameless King és talán kicsit meglepetésre a Dragonslayer Armour. Azon volt vagy 40 tryom, szerintem a Valiant Gargoyle mellett a legtöbb bármilyen bosson ezekben a gamekben.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Farron keep

A katedrális után kicsit olyan meh volt számomra ez a terület. A "mocsarakat" már a DS1-ben és az ER-ben sem szerettem. Itt végül nem volt olyan vészes, mint előre gondoltam volna, inkább csak a sok helyen lassú haladás fárasztott le (illetve az állandó körbenézelődés, hogy mi maradhatott ki/melyik részén jártam már és melyiken még nem). Végül felderítettem az egészet. Annyira nem is bonyolult a layoutja, csak elsőre tűnik elveszettnek benne az ember. Az ellenfelek sem voltak vészesek, leszámítva azokat a nagy fa dögöket, amik koponyás nyomkövető lövedékeket is küldözgetnek. De nem ez a része volt szivatós, hanem a kezükben tartott fatörzsszerűséggel letolt bedöngölős támadásuk, ami erősen delay-es, márpedig nekem a delay nem fekszik... Egy régi kedves ismerősbe, a Stray demonba is belefutottam, aki magára szedett pár trükköt, de azért gond nélkül lement végül. Az viszont erősen tetszett, hogy annak a várrésznek a vége gyakorlatilag a High Wall of Lothric kezdőterületének beomlott hídja alatt húzódik közvetlenül (látni odafent a szegélyen a sok halott zarándokot).

Halál nélkül lement a mocsár, kialudtak a tüzek, és gondoltam, jöhet az erőd. A legelején szereplő "meh" megjegyzésem erre vonatkozik: gyakorlatilag egy kis erdei részletet követően (ahol a szinkronban nekem ugró két darkwraith azért kellemetlen volt, és kergetőztünk is kicsit, míg sikerült lenyomnom őket), belépve az erődbe... erődben bolyongás/kalandozás helyett rögtön a boss harc következett. Az első fázis kicsit olyan wtf volt: nagyjából ahogy elkezdődött, vége is lett... A második viszont megizzasztott, mert a tüzes kard jóval messzebb elért, mint a méretéből sejtettem volna, és a talajon való végighúzás is beetetett jó párszor (mennék ütni utána, mert látom az "ablakot", és pont fellobban a lángtenger a talpam alatt). Kb. egy centis hp csíkkal, de azért túléltem/elsőre letoltam. (Most, hogy már ismerem valamennyire, másodikra jó eséllyel nagyon könnyű lenne. Így is ezzel az 1 cm-es csíkkal, bekapott ütés nélkül nulláztam le végül kb. 1/3 hp-ról.)

Mindenesetre boss harcban még nem haltam a karakteremmel. (Ami késik nem múlik.)

A Farron keep perimeter bonfire shortcutját kihasználva ezután farmolni kezdtem a road to sacrifice black knight-ját. Ha 20-szor nem nyomtam le, akkor egyszer sem. (Eközben egyszer ő is elkapott - itt volt egy halálom.) A greatswordöt szerettem volna beszákolni, mert olvastam, hogy ott lehet, és mivel a DS1-ben nem dobtak nekem semmit az ottaniak (ott nem élednek újra, tehát farmolás sincs), gondoltam, hogy itt már megnéznék egy ilyen fegyvert, főleg, ha olyan híres/hírhedt cuccok. Nos, esett mellvért és sisak (amik állítólag jóval ritkábbak), meg esett pajzs, de kard nem akart. Majd később azért visszanézek még ide.

A mocsárban a sunyi kis baziliszkuszok egyébként ebben a részben voltak a legegyszerűbbek/legveszélytelenebbek: hallani egyből, ahol rohannak/közelednek, és talán a két kézre fogott claymore movesetjének köszönhetem, de sima light attackkal úgy kaptam le őket mindig, amikor felugrottak a levegőbe, hogy csak úgy nyekkentek! Szinte megsajnáltam őket...

Endure. In enduring, grow strong.