Nem akartam mondani, amíg nem végeztem.
Gothmog, te ne olvasd, de írok beszámolót.
Painted World of Ariandel
Nagyon tetszett a DLC hangulata. Az ellenfelek, bár elég kevés van belőlük, nagyon emlékezetesek és kellően sokfélék. Kiemelném a Corvian Knightokat, brutál adrenalinlöket volt ellenük harcolni. Sajnos a végére elfogyott az ötlet. A legyes kripta brutál egyhangú volt az előtte lévő szakadék menti ösvényen való küzdés meg erősen izzadtságszagú szopatás volt már csak.
Champion's Gravetender & Gravetender Greatwolf: Meh. 5-6 halálom volt, de ez inkább annak volt betudható, hogy vissza kellett szokni az Elden Ring után, teljesen más a tempó. Unalmas, egyhangú, sima töltelék boss, teljesen ötlettelen.
Sister Friede: Na ez. Ez... ez valami fenomenális volt. Volt rajta vagy 20-30 tryom, hihetetlenül el lett kapva. Fantasztikus a hangulat, a zene, a moveset, az egész atmoszféra tökéletes. Az elején nagyon sokat szívtam a láthatatlanná válós trükkjével, de mikor rájöttem a nyitjára (gothmog ha mégis olvasod, meghagyom a felfedezés örömét), onnantól élvezetes lett. Az első phase igazából nem probléma, a második pedig egyenesen triviális. A harmadik viszont... iszonyat agresszív, gyors, hatalmas sebzéssel. De fair. Nagyon tetszett, talán a legjobb fight az egész játékban. Persze segített, hogy elengedtem a Chaos Bladet és átmentem Sellsword Twinbladesre. Ez egy álomfegyver.
The Ringed City
Egyértelműen ez izgatott jobban, ezer okból. Mindenki szerint szuper a pályadesing, jók az ellenfelek, remek bossok vannak és irgalmatlan jó a hangulata. Nem is csalódtam. Illetve, az eleje frusztráló volt és semmi fun nem volt benne. A lövöldöző angyalok a világból kikergettek, semmi jót nem tudok róluk mondani. Lent a városban viszont, csodálatos volt minden. Talán kicsit - nem is kicsit - kicsi, ennyit tudok felhozni. Ott az egész város beharangozva, erre alig látunk valamit belőle, annak is a fele mocsár.
Demon Prince: Meglett elsőre. Szerencsém is volt, mert mindig rettegtem az olyan fightoktól, ahol több enemy van, de itt az egyik meghalt, mire igazán elkezdtük volna. A második phase sem volt igazán durva, élveztem a harcot, de nem vésődött be.
Darkeater Midir: Na ez bevésődött. Ezt a cheapshit szart. Kb. 40-50 tryom volt rajta érzésre. Mivel max kettőből megöl, semmilyen progress-érzésed nincs, mert gyakorlatilag nem tudsz úgy tanulni, hogy nem harcolsz, csak rohansz vissza újrakezdeni minden hiba után. Itt is volt egy 1 HP-s pillanat az utolsó tryon, de Fortuna megkegyelmezett, és még egy staggerelés is belement. Nem jó ez a fight sehogy se. Túl nagyot sebez, ezért nem élvezhető, és a harc is iszonyat hosszú.
Slave Knight Gael: Nos, erre nem tudom mit mondjak. Lement egyből. Elég könnyűnek éreztem, talán csak nekem volt szerencsém, de nem volt túl agresszív, nem ütött túl nagyot és brutál módon kapta. Maradt 7 estusom úgy, hogy legalább 3 csak biztonsági ivászat volt. Nos, így nehéz mit mondani, mert mindenki szerint ez a legjobb fight, és bár tetszett nagyon, de lehetett volna hosszabb.
Mindenesetre lement, imádtam mindkettőt.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
