Dark Souls III

Egyébként a fákat nagyon egyszerűen lehet kezelni, főleg claymore-ral Első körben tudni kell felismerni a fasszonyt-> ha lobog a szélzsák "haja" akkor nem rendes fa. Második körben figyelmesnek kell lenni, ilyen hidegben ő is fázik->hozzá kell b... vágni egy firebombot. Ennek hatására örömteli sikítozásba kezd és nem mutatja meg milyen üde a lehelete, nem köp tüzet és főleg nem próbál megölelni. Nincs más dolgod, mint 2-3 ütéssel megkérni álljon már egy kicsit arrébb

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Éppen most akartam beírni egy nagyon rövidke helyzetjelentést...

Elöljáróban annyit, hogy köszi a figyelmeztetést: nem olvastam tovább (becsszóra!).

Szóval, rákérdeztem (egy másik fórumon), és kiderült, hogy ha végigviszem az alapjátékot, akkor már csak NG+ indítással tudnék rámenni a DLC-kre. (Mivel nem izgatnak különösebben az acsik, nem mozgat a platinázás gondolata, ezért a legtöbb játéknál nem foglalkoztat az emelt szinten történő újrajátszhatóság. Itt sem. Kivételt az olyan alkotások jelentenek, ahol ennek valóban komoly funkciója van, és gyakorlatilag a játék szerves részét képezik. Pl. diabloid arpg-k, slay the spire).
Így hát, Lothric fejével a tarsolyomban (őt nem dobtam fel még a trónusára) elmentem szépen Ariandel festmény-világába...

Egyelőre vegyesek az érzéseim.
Az első (havas/hóviharokkal sújtott) területről az a véleményem, hogy ez roppant aljas dolog volt a Fromsofttól. Én szeretem a kihívást jelentő pályákat, az izzasztóbb ellenfeleket, de itt szerintem az egészségesnél egy fokkal jobban elmentek a játékosok szívatása irányába. Gyakorlatilag az ellenfelek többsége "behúzza egymást", vagyis ha egyet megtámadsz, akkor meglepően messziről is rohannak egyből a "bajtársak", hogy együtt lássák el a bajodat. Igaz ez a hollow followerekre (ezek a legalapabb ellenfelek talán - itt azért alapos HP és sebzés buffot kaptak, meg új támadó- és védőfelszerelést), a farkasoknál meg feature, hogy vonítva csődítik össze a falkát, hogy azután 6-7 darab, kutya módra kiszámíthatatlanul ugráló ordassal kelljen egyszerre viaskodnod. Azután ott vannak a fa-asszonyok (vagy micsodák). Ők tetszenek, ötletesek, de ott is jellemző, hogy azért hármat négyet be kell tolni belőlük egyetlen helyre, lehetőleg úgy, hogy ha az egyiket ütöd, akkor ne lásd a többit, akik típustól függően van tucatnyi (bár szerencsére csigalassú és keveset sebző) nyomkövetős lövedékkel, vagy fagyfúvással ajándékoznak meg. (A nyomkövetős lövedékesek, ha egyszer beindulnak, olyan távolságból is szórják utánad az áldást, ami konkrétan látótávolságon túl van.) Mindez azonban kezelhető lenne (mint ahogy az is volt, halál nélkül, némi odafigyeléssel és óvatossággal). Amin felhúztam maga, az a romos rész a nagydarab vikingekkel. Nem elég, hogy egymagukban is durvák (miniboss hp poollal, védelemmel és sebzéssel rendelkeznek - szerencsére legalább nem túl gyorsak), de annak a helynek a dizájnja... nettó játékos szopatás. Az első viking a "beetetés": félelmetesnek tűnik, de szerintem könnyen leverhető. Hanem amikor utána közeledni kezdesz a toronyhoz, kiszúrod a két, egy-egy farkas társaságában járőröző további vikinget, ezért úgy gondolod, hogy inkább bal felé sunnyogsz el, hogy először a tornyot nézd meg. Amiből hirtelen ketten kezdenek el robbanó óriásnyílvesszőkkel lődözni, és az egyik romos fal sarkából meg rád vetődik egy harmadik böhöm viking, az még mindig kezelhető lenne. (Az, hogy a robbanó nyílvesszők nem hatnak a vikingre, csak rád, mondjuk szemét - és az eddigi tapasztalatok alapján meglehetősen szokatlan - húzás a fejlesztőtől.) De amikor erre hirtelen az onnan fél kilométerre lévő egyik farkasos páros is már feléd lohol, majd a toronyból is előbődül egy harmadik, akkor azt mondom, hogy meg az anyátok p*csáját... Mire megoldom a dolgot, nincs gyógyital, irány vissza a tábortűzhöz. Minden kezdődik előlről (hollowok, farkasok, majd óvatosabban a viking levadászás). A legjobb, hogy amikor végre bejutsz a toronyba, mászol fel, és megtalálod a második (felsőbb szinten lévő), jaj de jó, háttal álló íjászt, akkor már dörzsölöd a markod, jó nagyot rácsűrsz hátulról, mire egy hajszálnyit esik a hp-ja, megfordul, vörös a szeme (szteroidos/tápos verzió), és az első baltasuhintással (dodge-olni alig van hely) lelök a torony aljába, ahol a zuhanástól persze meghalsz. Megint kezdődhet minden előlről. Ekkor már ezt is tudom - így óvatosan, de lenyomom őt is.

És mi a jutalom mindezért? Ahhoz képest, hogy Lothric kastély utánra szánták a készítők, tehát kvázi endgame helyszín (sl70-80 fölött ajánlott odamenni), szánalmas az soul drop (ezek a 2000 Hp körül rohangáló vikingek is - azt hiszem - 2000 soul alatt dobnak), upgrade nyersanyagból meg a legegyszerűbbek hullanak, amivel amúgy is tele a zsák. Végignyomod háromszor a pályát (nem farmolás, hanem "kényszer", mert a vikingeknél mindig szívsz), és összesen talán egy szintlépésnyi soul jön össze, meg egy-két feledhető fegyver, meg a megtalált ashból a shrine-os nyanyánál egy új páncélszett, amit amúgy sem veszel fel, mert van jobb/másik.

Szerencsére a következő helyszín, vagyis "Hollófalva" visszahozta a kedvemet! Morbid hangulat, az ottani lovagok (főleg a duplakarmosak) nagyon jók/élvezet ellenük harcolni, és jó a pályszerkezet - eltartott egy darabig míg mindent felderítettem/megtaláltam. (Most ott tartok, hogy beszéltem a "fehér hajú lánnyal", és meggyújtottam az épületen kívüli bonfire-t. Oda kellett figyelni itt is; sok volt az ambush, némelyik ellenfél nagyon meg tud szívatni, ha nincs észnél az ember, de mégis egyetlen lendülettel átmentem ezen, és az estusaim kb. fele megmaradt még.

Remélem, a további helyszínek inkább a Corvian Village-re fognak hajazni, mert az első terület nekem nagyon "nemgyerebe" volt. Mint írtam, nincs ellenemre a kihívás, de ott elgurult kicsit a gyógyszer szerintem. (Vagy legalább lett volna valami shortcut a romokhoz, hogy ne kelljen mindig a teljes hollow, majd farkas fertőzte területen végigcaplatni. Csak hogy azután, ha nincs szerencséje az embernek, akkor három szakállas elmebeteg vegye egyszerre üldözőbe, miközben ketten a toronyból lövik, de még eszement távolságból is...)

Endure. In enduring, grow strong.

Van egy bevallanivalóm. Ahogy it többen (Peace, subject17 megShadowguard) három éve a lelkemre kötötték, végre az elmúlt két hétben én is lenyomtam a DS3 két dlc-jét. Megvoltak egy ideje, de nem volt kedvem a DS3-hoz igazán eddig. Most volt.

Nem akartam mondani, amíg nem végeztem.

Gothmog, te ne olvasd, de írok beszámolót.

Painted World of Ariandel

Nagyon tetszett a DLC hangulata. Az ellenfelek, bár elég kevés van belőlük, nagyon emlékezetesek és kellően sokfélék. Kiemelném a Corvian Knightokat, brutál adrenalinlöket volt ellenük harcolni. Sajnos a végére elfogyott az ötlet. A legyes kripta brutál egyhangú volt az előtte lévő szakadék menti ösvényen való küzdés meg erősen izzadtságszagú szopatás volt már csak.

Champion's Gravetender & Gravetender Greatwolf: Meh. 5-6 halálom volt, de ez inkább annak volt betudható, hogy vissza kellett szokni az Elden Ring után, teljesen más a tempó. Unalmas, egyhangú, sima töltelék boss, teljesen ötlettelen.

Sister Friede: Na ez. Ez... ez valami fenomenális volt. Volt rajta vagy 20-30 tryom, hihetetlenül el lett kapva. Fantasztikus a hangulat, a zene, a moveset, az egész atmoszféra tökéletes. Az elején nagyon sokat szívtam a láthatatlanná válós trükkjével, de mikor rájöttem a nyitjára (gothmog ha mégis olvasod, meghagyom a felfedezés örömét), onnantól élvezetes lett. Az első phase igazából nem probléma, a második pedig egyenesen triviális. A harmadik viszont... iszonyat agresszív, gyors, hatalmas sebzéssel. De fair. Nagyon tetszett, talán a legjobb fight az egész játékban. Persze segített, hogy elengedtem a Chaos Bladet és átmentem Sellsword Twinbladesre. Ez egy álomfegyver.

The Ringed City

Egyértelműen ez izgatott jobban, ezer okból. Mindenki szerint szuper a pályadesing, jók az ellenfelek, remek bossok vannak és irgalmatlan jó a hangulata. Nem is csalódtam. Illetve, az eleje frusztráló volt és semmi fun nem volt benne. A lövöldöző angyalok a világból kikergettek, semmi jót nem tudok róluk mondani. Lent a városban viszont, csodálatos volt minden. Talán kicsit - nem is kicsit - kicsi, ennyit tudok felhozni. Ott az egész város beharangozva, erre alig látunk valamit belőle, annak is a fele mocsár.

Demon Prince: Meglett elsőre. Szerencsém is volt, mert mindig rettegtem az olyan fightoktól, ahol több enemy van, de itt az egyik meghalt, mire igazán elkezdtük volna. A második phase sem volt igazán durva, élveztem a harcot, de nem vésődött be.

Darkeater Midir: Na ez bevésődött. Ezt a cheapshit szart. Kb. 40-50 tryom volt rajta érzésre. Mivel max kettőből megöl, semmilyen progress-érzésed nincs, mert gyakorlatilag nem tudsz úgy tanulni, hogy nem harcolsz, csak rohansz vissza újrakezdeni minden hiba után. Itt is volt egy 1 HP-s pillanat az utolsó tryon, de Fortuna megkegyelmezett, és még egy staggerelés is belement. Nem jó ez a fight sehogy se. Túl nagyot sebez, ezért nem élvezhető, és a harc is iszonyat hosszú.

Slave Knight Gael: Nos, erre nem tudom mit mondjak. Lement egyből. Elég könnyűnek éreztem, talán csak nekem volt szerencsém, de nem volt túl agresszív, nem ütött túl nagyot és brutál módon kapta. Maradt 7 estusom úgy, hogy legalább 3 csak biztonsági ivászat volt. Nos, így nehéz mit mondani, mert mindenki szerint ez a legjobb fight, és bár tetszett nagyon, de lehetett volna hosszabb.

Mindenesetre lement, imádtam mindkettőt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.