Dark Souls III

Meg ne utálj, de most lett meg a Friede harc. Harmadik próbálkozásom volt.

Már az első nekifutásnál is eljutottam a második fázis végéig, de kettőre nem egyszerű odafigyelni, így a nagydarab takarásából beszívtam az apáca egyik támadását.
Sokat segített egyébként, hogy láttam már a harcról videót, így tisztában voltam Friede trükkjeivel. (Élőben azért más: a láthatatlanná válásával pl. rendre megszívatott. Egyszer tudtam megtörni, amikor odarohantam, ahol láthatatlannál vált, és keresztbecsaptam a fegyverrel. Mázlim volt, és rögtön láthatóvá vált.)
Az első fázis könnyű volt, mert Friedének a jelek szerint nincs semmi poise-a. Gyakorlatilag minden egyes ütésem megakasztotta, ami azt jelentette, hogy egyszerre 4-5 ütést be tudtam tolni neki rendszerint, majd már ott sem voltam, mire revansot vehetett volna. (Így csak a láthatatlannál válásával volt gondom.)

A második fázisban a két ellenfél volt a gond. Míg rá nem jöttem, hogy a nagydarab igazából "vonalban" mozog, így mindig igyekeztem kerülni, és Friedét gyepáltam. Azért ha a közelbe került Ariandel, akkor ő is kapott.

A második nekifutásnál már eljutottam a harmadik fázisig. Hát, ez k*rvára kemény! Hiába láttam videót, élőben nagyon más. Beszoptam mindent, amit lehet: a lecsapós robbantását, a két kaszával nyaknyiszálást, mindent. Így is letoltam fele hp-ra, de egy támadássorozata elől késve kezdtem kitérni, és gyakorlatilag bedarált vele.

Harmadik nekifutás. Itt a második fázisban majdnem meghaltam. Kb. két mm hp csíkon tudtam elhúzni gyógyulni. A harmadik fázist pedig nem is tudom, hogyan csináltam meg. Szinte transzba kerültem. Egyetlen estusom maradt a végére. Az utolsó két csapásomnál kockáztattam: kb. egynegyed hp-n voltam, ha valamit csinál, nekem annyi, de inkább támadtam az utolsó estus bekortyolása helyett, mert ütőtávban voltam hozzá, és féltem, hogy ha arrébb szaladok inni, akkor betolja valamelyik rohadékabb trükkjét, és ha nem tudom kikerülni, akkor nekem reszeltek. Szerencsémre pont nem dodge-olt, így a két ütésem valóban lenullázta. Szóval komoly mázli volt ebben a ráfutásban - többször is.

Az első fázist szerintem 20-ból 19-szer röhögve letolom. A második fázis, talán háromból kétszer. A harmadik fázis? Most másodjára sikerült, de szerintem azért, mert mázlisan kijött a lépés. Reálisan most valahol a négyből egyszer és nyolcból egyszer közé tippelném. Persze ha 20-30 vagy több alkalommal kellett volna ráfutnom a harcra (de kár, hogy nem lehet "versenyen kívül" újra letolni ezeket!), akkor jobban belém ivódott volna minden, és lehet, hogy a harmadik fázis sem tűnne annyira rémisztőnek, mint éreztem a harc során.

Ja, nálam sokat segített talán (az életben maradásban), hogy én szinte mindig "parázsló" (embered) állapotban megyek/játszom. Azt az extra HP nem egyszer megmentette az életemet. (Igaz, igyekszem nem is sokat halni, hogy ne csappanjon meg nagyon a készlet. Csak ott nem toltam be embert halál után, ahol sokszor haltam (pl. Lothric), hogy ne fogyasszam feleslegesen, míg ki nem tapasztalom az ellent.)

Szerk: Ja, nemrég beléptem Steamen a Dome csoportba, és láttalak ott. Nem gond, ha bejelöllek barátnak? (Nem vagyok multis, szóval csak formalitás. De ha már ennyit csevegünk itt, hozzáadnálak a szerény barátlistámhoz.)

Endure. In enduring, grow strong.

Nem volt abban semmi elegancia, meg én haltam rajta vagy ötöt. Nem maga a boss volt amúgy nehéz, inkább az, hogy kegyetlen módon más a sebesség itt. Nehéz volt az Elden Ringezés után visszaszokni erre a tempóra. Rögtön ezután a boss után el is engedtem a katanát, mert kegyetlen lassúnak éreztem. Az a furcsa, hogy könnyebbnek kellene lennie a lassabb sebesség okán, de mégsem az. És iszonyat frusztrálók a beragadó animációk, amikor azért nem csinálja, amit akarok, mert még van egy "eltárolt" ütés, amit elnyom. Friede fantasztikus volt. De rajta tényleg sokat haltam, főleg mert az első phaseben ki akartam tanulni az egyik movet (majd elolvasod a lentebbi kommentem) és azt próbálgattam mindenhogy.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nincs annyi időm mostanában játékra...

De ha kíváncsi vagy, hát kb. 15 perc múlva belépek, és jön Friede nővérke (Róla még régebben láttam videót; még bőven azelőtt, hogy egyáltalán az ER-be belefogtam volna. Illetve az ER környékén J.I.B. emailben Friederől küldött - emlékeim szerint - elrettentő szándékú videót, így jelezve, hogy neki miért nincs esze ágában sem ezekkel játszani Bár a Sekiroba belekóstolt anno, azt tudom, mert néha emlegeti. Úgyhogy, bár zéró tapasztalatom van az apácával, de mégsem teljesen vakon fogok belemenni a harcba.)

Az eddigiekről. A falu, mint említettem nagyon tetszett. Utána megint egy havas pályára keveredtem, amit láthatóan szívatósnak szántak, de ezúttal nem volt olyan unfair, mint az első helyszínen a torony és közvetlen környéke. A hollow followereket is le lehetett "vadászni", el lehetett kerülni, hogy gruppenba vágjanak többen is. Egy hely izzasztott meg: odalent a jégtükör a három drabális vikinggel. Az elsőt leszedtem sunyiból (plunged attack, majd adni neki). Azután, amikor lemerészkedtem a jégre, megjelent egy fejszés/pajzsos. Gondoltam, eltángálom, de hirtelen valami rengés, és felrepültem a levegőbe. Így derült ki, hogy a jégtavacska másik végében van egy harmadik, tápos viking, aki igen messziről is tud fingatni. Na, itt levertem a fejszéset, de erre a táposra már nem maradt erőm. Nekimentem, de kettő olyat benyomott, hogy inkább elhúztam a csíkot. (Estusom se nagyon volt már ekkorra.) Persze a pudvás fákat megrugdostam, így volt shortcut, szóval hamar visszamentem, és másodjára már okosan lenyomtam őt is (meg a visszatermelődött két másikat is persze).
Itt már jobban esett a souls is egyébként. Nem tudom, miért, mert ugyanazok az ellenfelek. Mégis több soult adtak.
Utána következett a légytanya. Meh terület volt. Semmi izgalom, minimális taktikai érzékkel simán hozható (a lényeg annyi, hogy ne húzzuk magunkra az egész rajt).
És megérkeztem a DLC végi bosshoz. És ekkor lett gyanús, hogy én annak idején a függőhíd túloldalán láttam létrát, amit nem értem el, meg mintha lefelé is lettek volna ott dolgok. Tehát mintha valamit kihagytam volna... Ránéztem egy végigjátszásra gyorsan. Ó, a függőhíd, az áldóját! Az alapjátékban volt hint, hogy szét lehet csapni, itt nem, és magamtól valamiért eszembe sem jutott.

Szóval így ez a rész a végére maradt. Nem vesztegetnék sok szót rá. Az ER-be is előszeretettel raktak bele faágakon szupermáriózást (Deeproots, Sacred Haligtree pl), a DS1-ben is volt (Blighttown alatti mocsár jobb szélén - a hely neve nem ugrik be; no meg Anor Londoban a gerendákon egyensúlyozás... de utáltam azt is). És a jelek szerint ide is kellett, de úgy, mint egy falat kenyér. Egyszer haltam, amikor az egyik íjász meglőtt, és a nyílvessző robbanása ledobott az ágról. A magasabban lévő íjászt meg sem öltem, mert egyszerűen nem érte meg a szenvedést. A többieket az ágakon, no meg a fákat és a rákokat azért lerendeztem.
A Gravetender boss elsőre lement. Nem tudtam, mi lesz. Azt sejtettem, hogy boss aréna. Rosszul kezdtem, mert amikor farkast láttam, egyből íj a kézben, zoom és lövésre felkészül, erre megindult felém a farkas a muksóval, majd még két másik farkas is feltűnt. Alig tudtam a Claymore-ra visszaváltani időben. Automatikusan két kézre kaptam a nagy kapkodásban, pedig tömegben egy kézre fogva lehet R1-gyel fantasztikusan keresztbe kaszálgatni (kb. 180 fokos szöget ütsz vele ilyenkor horizontálisan). Helyette enyhén ferdén fentről lefelé csapkodtam (ez a kétkezes R1), ami persze nem ideális az össze vissza ugráló farkasok ellen + a hiperaktív muksó ellen. Mindegy, azért lementek viszonylag gyorsan, bár egy estust meg kellett innom. A pasi nagyon egyszerű volt (a farkasok nélkül) - csodálkoztam is, hogy ez lenne a boss? Biztos átváltozik vagy valami egyéb turpisság lesz a második fázisban. Azután kiderült a turpisság: megjött a - szerintem korábban is látott/bekóstolt - nagy farkas tesó. Mire szembekerültünk, szerencsére a muksó pont megfeküdt, így nem kellett többfelé figyelnem. Lenyomtam. Nem olyan szépen és elegánsan, mint Te (utána ránéztem a videódra), mert nem éreztem, hogy a "becsúszós" támadásánál mikor kell jól dodge-olni. Így bekaptam némi sebzést. De így is - izomból - szétütöttem. Úgy láttam, hogy fejre durvábban sebződik, mint amikor éppen háttal van, és a seggét/lábát ütöd. Gond nélkül lement a dolog.

Most itt vagyok. Még van egy kis dolgom, utána ránézek Friedére. Biztos több ráfutás lesz, szóval, ha esetleg ma letudnám (max. félórát szánok rá - már fáradt vagyok ilyenkor), akkor is csak holnap írok majd. De lehet, hogy Lothric tesók scenarió lesz, és két napra húzódik szét, míg megoldom a "puzzlet" (Igazából ebben a játékban valahol minden harc egy puzzle - ki kell tapasztalnod, hogy mit tud az ellenfél, mikor mennyit enged meg, milyen támadására miként érdemes vagy nem érdemes reagálnod stb.)

Endure. In enduring, grow strong.

Na, mizujs? Tűkön ülök

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Köszi!
A lobog a haja dologra magamtól is rájöttem, és onnantól kezdve az volt a technikám, hogy odarohanok és már ütöm is. Így három ütésből (claymore, refined, dex és str 35-nél az AR 501 per pillanat R1-re) meghal. Gyakorlatilag az első ütés után "elevenedik meg", és megkapja még a másik kettőt mielőtt bármit tudna csinálni.
Ott nem szerettem csak őket, ahol tömegben vannak, és úgy szétszórva, hogy mindig van belőlük ami már aktív, de nincs a látóteredben.

Endure. In enduring, grow strong.

Egyébként a fákat nagyon egyszerűen lehet kezelni, főleg claymore-ral Első körben tudni kell felismerni a fasszonyt-> ha lobog a szélzsák "haja" akkor nem rendes fa. Második körben figyelmesnek kell lenni, ilyen hidegben ő is fázik->hozzá kell b... vágni egy firebombot. Ennek hatására örömteli sikítozásba kezd és nem mutatja meg milyen üde a lehelete, nem köp tüzet és főleg nem próbál megölelni. Nincs más dolgod, mint 2-3 ütéssel megkérni álljon már egy kicsit arrébb

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Éppen most akartam beírni egy nagyon rövidke helyzetjelentést...

Elöljáróban annyit, hogy köszi a figyelmeztetést: nem olvastam tovább (becsszóra!).

Szóval, rákérdeztem (egy másik fórumon), és kiderült, hogy ha végigviszem az alapjátékot, akkor már csak NG+ indítással tudnék rámenni a DLC-kre. (Mivel nem izgatnak különösebben az acsik, nem mozgat a platinázás gondolata, ezért a legtöbb játéknál nem foglalkoztat az emelt szinten történő újrajátszhatóság. Itt sem. Kivételt az olyan alkotások jelentenek, ahol ennek valóban komoly funkciója van, és gyakorlatilag a játék szerves részét képezik. Pl. diabloid arpg-k, slay the spire).
Így hát, Lothric fejével a tarsolyomban (őt nem dobtam fel még a trónusára) elmentem szépen Ariandel festmény-világába...

Egyelőre vegyesek az érzéseim.
Az első (havas/hóviharokkal sújtott) területről az a véleményem, hogy ez roppant aljas dolog volt a Fromsofttól. Én szeretem a kihívást jelentő pályákat, az izzasztóbb ellenfeleket, de itt szerintem az egészségesnél egy fokkal jobban elmentek a játékosok szívatása irányába. Gyakorlatilag az ellenfelek többsége "behúzza egymást", vagyis ha egyet megtámadsz, akkor meglepően messziről is rohannak egyből a "bajtársak", hogy együtt lássák el a bajodat. Igaz ez a hollow followerekre (ezek a legalapabb ellenfelek talán - itt azért alapos HP és sebzés buffot kaptak, meg új támadó- és védőfelszerelést), a farkasoknál meg feature, hogy vonítva csődítik össze a falkát, hogy azután 6-7 darab, kutya módra kiszámíthatatlanul ugráló ordassal kelljen egyszerre viaskodnod. Azután ott vannak a fa-asszonyok (vagy micsodák). Ők tetszenek, ötletesek, de ott is jellemző, hogy azért hármat négyet be kell tolni belőlük egyetlen helyre, lehetőleg úgy, hogy ha az egyiket ütöd, akkor ne lásd a többit, akik típustól függően van tucatnyi (bár szerencsére csigalassú és keveset sebző) nyomkövetős lövedékkel, vagy fagyfúvással ajándékoznak meg. (A nyomkövetős lövedékesek, ha egyszer beindulnak, olyan távolságból is szórják utánad az áldást, ami konkrétan látótávolságon túl van.) Mindez azonban kezelhető lenne (mint ahogy az is volt, halál nélkül, némi odafigyeléssel és óvatossággal). Amin felhúztam maga, az a romos rész a nagydarab vikingekkel. Nem elég, hogy egymagukban is durvák (miniboss hp poollal, védelemmel és sebzéssel rendelkeznek - szerencsére legalább nem túl gyorsak), de annak a helynek a dizájnja... nettó játékos szopatás. Az első viking a "beetetés": félelmetesnek tűnik, de szerintem könnyen leverhető. Hanem amikor utána közeledni kezdesz a toronyhoz, kiszúrod a két, egy-egy farkas társaságában járőröző további vikinget, ezért úgy gondolod, hogy inkább bal felé sunnyogsz el, hogy először a tornyot nézd meg. Amiből hirtelen ketten kezdenek el robbanó óriásnyílvesszőkkel lődözni, és az egyik romos fal sarkából meg rád vetődik egy harmadik böhöm viking, az még mindig kezelhető lenne. (Az, hogy a robbanó nyílvesszők nem hatnak a vikingre, csak rád, mondjuk szemét - és az eddigi tapasztalatok alapján meglehetősen szokatlan - húzás a fejlesztőtől.) De amikor erre hirtelen az onnan fél kilométerre lévő egyik farkasos páros is már feléd lohol, majd a toronyból is előbődül egy harmadik, akkor azt mondom, hogy meg az anyátok p*csáját... Mire megoldom a dolgot, nincs gyógyital, irány vissza a tábortűzhöz. Minden kezdődik előlről (hollowok, farkasok, majd óvatosabban a viking levadászás). A legjobb, hogy amikor végre bejutsz a toronyba, mászol fel, és megtalálod a második (felsőbb szinten lévő), jaj de jó, háttal álló íjászt, akkor már dörzsölöd a markod, jó nagyot rácsűrsz hátulról, mire egy hajszálnyit esik a hp-ja, megfordul, vörös a szeme (szteroidos/tápos verzió), és az első baltasuhintással (dodge-olni alig van hely) lelök a torony aljába, ahol a zuhanástól persze meghalsz. Megint kezdődhet minden előlről. Ekkor már ezt is tudom - így óvatosan, de lenyomom őt is.

És mi a jutalom mindezért? Ahhoz képest, hogy Lothric kastély utánra szánták a készítők, tehát kvázi endgame helyszín (sl70-80 fölött ajánlott odamenni), szánalmas az soul drop (ezek a 2000 Hp körül rohangáló vikingek is - azt hiszem - 2000 soul alatt dobnak), upgrade nyersanyagból meg a legegyszerűbbek hullanak, amivel amúgy is tele a zsák. Végignyomod háromszor a pályát (nem farmolás, hanem "kényszer", mert a vikingeknél mindig szívsz), és összesen talán egy szintlépésnyi soul jön össze, meg egy-két feledhető fegyver, meg a megtalált ashból a shrine-os nyanyánál egy új páncélszett, amit amúgy sem veszel fel, mert van jobb/másik.

Szerencsére a következő helyszín, vagyis "Hollófalva" visszahozta a kedvemet! Morbid hangulat, az ottani lovagok (főleg a duplakarmosak) nagyon jók/élvezet ellenük harcolni, és jó a pályszerkezet - eltartott egy darabig míg mindent felderítettem/megtaláltam. (Most ott tartok, hogy beszéltem a "fehér hajú lánnyal", és meggyújtottam az épületen kívüli bonfire-t. Oda kellett figyelni itt is; sok volt az ambush, némelyik ellenfél nagyon meg tud szívatni, ha nincs észnél az ember, de mégis egyetlen lendülettel átmentem ezen, és az estusaim kb. fele megmaradt még.

Remélem, a további helyszínek inkább a Corvian Village-re fognak hajazni, mert az első terület nekem nagyon "nemgyerebe" volt. Mint írtam, nincs ellenemre a kihívás, de ott elgurult kicsit a gyógyszer szerintem. (Vagy legalább lett volna valami shortcut a romokhoz, hogy ne kelljen mindig a teljes hollow, majd farkas fertőzte területen végigcaplatni. Csak hogy azután, ha nincs szerencséje az embernek, akkor három szakállas elmebeteg vegye egyszerre üldözőbe, miközben ketten a toronyból lövik, de még eszement távolságból is...)

Endure. In enduring, grow strong.

Van egy bevallanivalóm. Ahogy it többen (Peace, subject17 megShadowguard) három éve a lelkemre kötötték, végre az elmúlt két hétben én is lenyomtam a DS3 két dlc-jét. Megvoltak egy ideje, de nem volt kedvem a DS3-hoz igazán eddig. Most volt.

Nem akartam mondani, amíg nem végeztem.

Gothmog, te ne olvasd, de írok beszámolót.

Painted World of Ariandel

Nagyon tetszett a DLC hangulata. Az ellenfelek, bár elég kevés van belőlük, nagyon emlékezetesek és kellően sokfélék. Kiemelném a Corvian Knightokat, brutál adrenalinlöket volt ellenük harcolni. Sajnos a végére elfogyott az ötlet. A legyes kripta brutál egyhangú volt az előtte lévő szakadék menti ösvényen való küzdés meg erősen izzadtságszagú szopatás volt már csak.

Champion's Gravetender & Gravetender Greatwolf: Meh. 5-6 halálom volt, de ez inkább annak volt betudható, hogy vissza kellett szokni az Elden Ring után, teljesen más a tempó. Unalmas, egyhangú, sima töltelék boss, teljesen ötlettelen.

Sister Friede: Na ez. Ez... ez valami fenomenális volt. Volt rajta vagy 20-30 tryom, hihetetlenül el lett kapva. Fantasztikus a hangulat, a zene, a moveset, az egész atmoszféra tökéletes. Az elején nagyon sokat szívtam a láthatatlanná válós trükkjével, de mikor rájöttem a nyitjára (gothmog ha mégis olvasod, meghagyom a felfedezés örömét), onnantól élvezetes lett. Az első phase igazából nem probléma, a második pedig egyenesen triviális. A harmadik viszont... iszonyat agresszív, gyors, hatalmas sebzéssel. De fair. Nagyon tetszett, talán a legjobb fight az egész játékban. Persze segített, hogy elengedtem a Chaos Bladet és átmentem Sellsword Twinbladesre. Ez egy álomfegyver.

The Ringed City

Egyértelműen ez izgatott jobban, ezer okból. Mindenki szerint szuper a pályadesing, jók az ellenfelek, remek bossok vannak és irgalmatlan jó a hangulata. Nem is csalódtam. Illetve, az eleje frusztráló volt és semmi fun nem volt benne. A lövöldöző angyalok a világból kikergettek, semmi jót nem tudok róluk mondani. Lent a városban viszont, csodálatos volt minden. Talán kicsit - nem is kicsit - kicsi, ennyit tudok felhozni. Ott az egész város beharangozva, erre alig látunk valamit belőle, annak is a fele mocsár.

Demon Prince: Meglett elsőre. Szerencsém is volt, mert mindig rettegtem az olyan fightoktól, ahol több enemy van, de itt az egyik meghalt, mire igazán elkezdtük volna. A második phase sem volt igazán durva, élveztem a harcot, de nem vésődött be.

Darkeater Midir: Na ez bevésődött. Ezt a cheapshit szart. Kb. 40-50 tryom volt rajta érzésre. Mivel max kettőből megöl, semmilyen progress-érzésed nincs, mert gyakorlatilag nem tudsz úgy tanulni, hogy nem harcolsz, csak rohansz vissza újrakezdeni minden hiba után. Itt is volt egy 1 HP-s pillanat az utolsó tryon, de Fortuna megkegyelmezett, és még egy staggerelés is belement. Nem jó ez a fight sehogy se. Túl nagyot sebez, ezért nem élvezhető, és a harc is iszonyat hosszú.

Slave Knight Gael: Nos, erre nem tudom mit mondjak. Lement egyből. Elég könnyűnek éreztem, talán csak nekem volt szerencsém, de nem volt túl agresszív, nem ütött túl nagyot és brutál módon kapta. Maradt 7 estusom úgy, hogy legalább 3 csak biztonsági ivászat volt. Nos, így nehéz mit mondani, mert mindenki szerint ez a legjobb fight, és bár tetszett nagyon, de lehetett volna hosszabb.

Mindenesetre lement, imádtam mindkettőt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.