Túl vagyok a Ringed City kiegészítő első bossán (Demon Prince).
Hát, tudom, hogy jawsika és Shadowguard is oda meg vissza vannak ettől a DLC-től, de nekem ez eddig inkább csalódás kategória.
Az alapfelütés ígéretes: mintha meggyúlt volna a tűz, hamuvá égett volna a fél világ, és az üszkös romok között indulunk neki a kalandnak. Viszont úgy érzem, hogy tele van a játék a lehető legolcsóbb játékos-szívató megoldásokkal. A hamuból kikelő kúszó-mászó izé lassúak, de ha eltalálnak, akkor jobban sebeznek, mint az alapjáték egynémely bossa. A varázsbotos hamulényekből időnként kitörő szellemakármicsodák meg simán a halálba tudnak lökni. Mindez még hagyján, hiszen end-game területről beszélünk, ám bizonyos helyeken ezek a hamu-nyomorultak látszólag végtelen mennyiségben újra is termelődnek. Ez baromi olcsó megoldás - a Fromsofttól ennél jóval-jóval többet várnék.
Ezen kívül a félig hamuvá rongyolódott várhoz megint kellett egy mérgező mocsár... Miért is, hogyan kerül a csontszárazra/szikkadtra égett hamukupac közepébe mocsár? Az lényegtelen. A lényeg, hogy mérgez, helyenként lassít, és persze mindez egy olyan helyen, ahol gatling fényágyúval lövöldöző angyal-kivetülések keserítik meg az ember életét. Magyarán csak azért került oda a mocsár, mert az angyalok meg a faágakon rohangálás önmagukban talán nem eléggé szemét dolgok, és akkor már legyena a lehető legjobban megsz*patva a játékos. Megjegyzem, az angyalok amúgy még tetszettek is: jó a mechanika, ötletes a kiiktathatóságuk, és nem baj, hogy van olyan ellenfél is, aki ellen jobb adrenalin pumpáló módon menekülni.
A területet egyébként tisztességesen bejártam (bár az egyik angyal valódi testét nem sikerült megtalálnom/kiiktatnom). A kőkemény Lothric lovagok (a legerősebbek élhettke csak túl), és a fejetlen (dark soullal tömött?), nagydarab páncélos figurák is jó ellenfelek, tetszettek. (Utóbbinak nagyon érzékeny a "feje helye" - sem a plunging attackot, sem a jól célzott lövéseket nem bírja. Cserébe a többi helyen brutál védelme van, és állat módon csapkod a görbe kétkezes kardjával.)
Azután jön a boss. Nem ismertem, nem tudtam, hogy mire számítsak. Ketten vannak rögtön a démonfajzatok, de nem volt zavaró, mert az második némi fáziskéséssel kapcsolódott csak be a buliba, és addigra majdnem levertem az elsőt. Így fél percet sem kellett úgy szórakoznom, hogy duóban vannak, mert halt az első, majd halt a második is. Utána jött a következő fázis: az igazi bossfight... Ahol simán megölt a kamera. Ha ráfókuszálok a dögre, akkor nem ritkán ide-oda pörög/fordul a kamera, mert felugrik a démon a levegőbe, meg átsuhan az aréna másik felére stb. Ez nem lenne baj... az már inkább, hogy a mondjuk megelőzőleg a levegőbe felöklendezett tűzből született tűzgolyóraj a látótereden kívül lesz így, és ami még jobb, kb. 800 Hp-ról is oneshotol, ha nincs szerencséd... Hát, akkor fussunk neki másodszorra. No, itt kiderül, hogy talán csak szerencsém volt az első körben, hogy akkora fáziskéséssel kellett megütköznöm a két démonnal. Itt már, kérem, ez a fáziskésés talán ha 3 másodperc volt. Ahogy kidodge-olom az elsőt, és kezdeném ütni, már tarkón is vág a másik. Magyarán egyszerre jönnek. Csodás! És ami még rohadékabb, néha egyszerre is támadnak (kaszabolósan), úgy, hogy az egyik teste takarja a másikat. Erre nem számítottam: megvan a második halál.
Mindegy, tanul az ember. Harmadik nekifutásnál már erre is figyelek, így gond nélkül jön a második fázis. Itt is figyelek, hogy ne legyen mindig lock a démonhercegen, de a tűzgolyós tüzijátékát (nem amikor kettőt fellő maga mellé, hanem a tűzköpésből születő rajt) megint benyalom. Most legalább látom, mi történik. Dodge-olok, de van egy darab, ami valahogy eltalál, és az is lenulláz kb. 2/3 HP-ról (úgy, hogy az első menet után tűzgyűrűt felpattintottam, így 37 fölött van kicsivel a tűzvédelmem; a vigor meg 42 volt éppen akkor). Jön a negyedik ráfutás, itt már nagyon koncentrálok. És, végül is, meglepően jól sikerül, lemegy a harc - talán maradt is még 7-8 estusom. (14 van összesen, mert valahol nem szedtem fel egyet az alapjátékban, de sajnos nem tudom, hol mulasztottam el a shardot, szóval ez már így marad.)
Oké, mielőtt kilépnék, menjünk még tovább, nézzük meg, hogy mi lesz! Ismerős hangulatú bejátszás nyomán megérkezem a Ringed City perifériájára. Baromi hangulatos a látvány, mondom magamban, talán innen jön a móka. Aha, igen. És a vicces kedvű készítőknek hála, kb. kettő azaz kettő méterre a bonfire-től (a lépcső tetején) rögtön meghalok egy semmiből feltűnő és halálpontosan lövő szellemhad nyílzáporában. (Először azt sem értettem, hogy mit történik...) Oké, nézzünk körül biztonságos távolból - ott vannak a sírkövek, biztosan fedezéknek kell használni. Próbálom óvatosan, figyelem a ritmust, látom, hol lehet ugrani, így meglepő módon már az első tudatos nekifutásomnál elérek a szellemsereg "karmesteréig". Még megölnöm is sikerül, de miközben halványul el, még felemelt karral befejezi az aktuális idézést, a lábamnál megjelenik egy csapat íjász, és azonnal agyonlőnek. Mondom, sebaj, az ilyen miniboss szerű dögök nem termelődnek újra. Hát, ez igen... Kezdhetem elölről az egészet. Itt történik minden, pl. az oldalt leugrásnál(a harmadik jobb oldali sírkőcsoportnál) érthetetlen módon kétszer is "megpattanok" a szélen, és mindkétszer a halálba zuhanok. Vagy csontvázat ütve utóbbi kigurul a sírok mögül, és meg a lock miatt és mivel csapás közben vagyok, automatikusan lépek utána, meg sem tudom szakítani a támadást - persze agyonlőnek a halálpontos íjászok.
Mindegy, túljutok ezen a részen, megyek tovább. Erre pár lépéssel később egy beugróból, persze keskeny úton kell menni oldalt szakadékkal, ambush jelleggel szakadékba rúg egy csuklyás figura. Ugye mondanom sem kell, lehet menni újra a nyílzáporon keresztül (bár a karmestert ekkor már leszarom, és nem ölöm meg). Figyelek az ambushra, oké, elkerülve, csukláys lecsapva. Odébb egy ugyanilyen figura, nem figyel rám, tutira lesz egy másik valahol lesben. Van is (valahonnan fentről ugrik az ember nyakába), de készülök, gurulok. Utána lock, és üssük le az eredetileg meglátott figurát. Aki az első ütéstől esik a szakadékba, de a lock és a valami miatt időnként dupát ütni akaró fegyver miatt esem utána. Majd hajszálra pontosan ez történik a következő ráfutásnál is.
Úgyhogy itt gondoltam, hogy akkor köszönöm, mára ebből ennyi elég volt. Szerintem ma többet haltam, mint az Ashes DLC alatt összesen.
Hátha holnap jobb napom lesz
(Vagy esetleg most kapom meg kamatostól a játéktól, amiért eddig - a Lothric tesókat leszámítva - szinte vajsimán siklottam végig rajta.)
Endure. In enduring, grow strong.
