Helyzetjelentés

Nekem a legtöbb táborból az az emlékem, hogy összeszedtem egy-egy csajt, aki utána hosszabb ideig barátnő is lett, a feleségemet is így ismertem meg amúgy
Szóval nekem jó élményeim vannak.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Végigolvastam a cikket és egy hosszú reddites kommentszekciót, és csak az járt a fejemben, hogy mennyire kényelmetlennek éreztem mindig a táborokat, legyen az osztálykirándulás, tanulmányi-, gólya- vagy edzőtáborok. Minket nem aláztak soha, meg voltak jó pillanatok, de a tízen egy szobában, húsz emberre egy WC, reggel korán indulunk edzésre, esténként a bebaszottakat kerülgetős sztoriktól jöttek elő az emlékek, és a határozott érzés, hogy soha többé.

Gólyatáborban csak egyszer voltam, még a középiskolában, és az gagyi volt (maga a helyszín viszont kifejezetten kulturált), és senkivel sem találtam ott igazán a hangot, a máig meglévő gimis barátaim közül pont egy sem vett rajta részt. Az egyetemi (a csodás ELTE ÁJK, hogy esne rá egy meteor) idején pedig pont nyaraltam, így ez az élmény hál' Istennek kimaradt a helyi Hökös-Bibós-leendő politikus arcokkal.