Baldur's Gate III

Remek komment, maximálisan egyetértek (a Marvel példát másvalaki hozta fel).

Ha már sokszor feljött az utóbbi időben ez a "könnyedség" akkor még annyit hozzá tennék, hogy szerintem a szerepjáték sosem volt az a műfaj, ahol a véresen komoly, világrengető terror ne hagyott volna teret a mókának.
Ez pedig szerintem még a papír-ceruza korszakából jön! Ha nem is játszott volna vele az ember akkor is, belenéz egy Critical Role, egy Natural Six (btw Gerald, Rook/Professional Sharpshooter is a roszteren) vagy akár eldugottabb darabokba akkor a legtöbben látni fog sok mókát és kacagást, merthogy az emberek a haverjaikkal ülnek egy asztalnál és játszanak.
A Larian stílusban én ezt látom, hogy átszűrődik a pen and paper múlt és nem akarnak úgy tenni mintha nem.
Nem megyek bele, hogy milyen szituációkban űztünk gúnyt már a csapattársakból, megkínzott foglyokból (FRen nincs Genf) és szerencsétlen áldozatokból*. Tehát nekem nem az fura, ha van élcelődés a csapatban és nem odaillő, morbid példák, hanem ha nincs. És nem, ez szerintem egyáltalán nem a marveli vonalon csúszott be a cRPGkbe, ez rég az rpgk része, még ha voltak is komolyabb irányok.

*Persze lehet csak mi vagyunk aberrált beteg állatok.

Man literally too angry to die

Ehhez tudok csatlakozni. A BG3 "könnyedségét" nem a Marvel, hanem a Larian stílusa felől érdemes megközelíteni, bizonyos szempontból ez egy Divinity: Original Sin 3 (egyes vélemények szerint a DOS2 még így is jobb).

Azonban, ha a klasszikus, korábbi izometrikus, szövegalapú cRPG-ket preferálod, akkor a két Patfinder és a két Pillars of Eternity az, amit keresned kell, de ha egy modern, epikus, részletes, interaktív, könnyebben elsajátítható, szélesebb közönségnek is élvezhető, mondjuk úgy, ezeknek egy minőségi "blockbuster" változatát keresed, akkor tehetsz egy próbát a BG3-mal.

A küzdelmek és csaták nagyon jól megtervezettek.

(Zárójelesen: ha egyedi élményre vágysz, akkor Disco Elysium és Pentiment.)

Csak, hogy még nehezebb legyen a döntés. Én a megjelenés előtt kicsivel és utána végig az egekig szopkodtam a bg3-at aztán az év elején pótoltam az 1-2-t. 1 nem tetszett, 2 helyenként bejött viszont még számomra is "romlott" a bg3 megítélése, főleg, mint "folytatás". Ha meghatározó élményként van elmentve akkor igen, könnyen előfordulhat, hogy nem élveznéd.

Ha sikerül ezt leválasztani és csak Larian játékként (idétlenség, gameplay ~szabadság, stb) kezeled úgy talán.

Éppen tervezgetem, hogy mire pocsékoljam a decemberi 2 hét szabimat!

De így inkább CP2077 lesz ebből! Hiába annyira kedvencem a BG1-2 nekem is! Itt a topikból én azt raktam össze (és főleg most ez a hozzászólás is megerősít), hogy nem nekem készült!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

A BG3 története túl sokat akar markolni: Bhaal és a másik kettő jómadár, githek, mindflayerek, Ketheric, thieflingek megpróbáltatásai, Raphael, az Absolute szekta, és biztos kihagytam pár fontos szálat még.

Mindegyikbe belekap, de nincs egy jól összefogott koncepció, így a legtöbb szál egy-egy teátrálisan és egysíkúan gonosz ellenféllel való összeütközésbe torkollik. Egy katyvasz az egész.

A régi BG-k emelkedettebb világát felváltotta a modernebb, vicceskedő Marvel stílus (itt hozzáteszem, hogy imádtam a D&D filmet, ami hasonló volt), viszont időnként eszükbe jut, hogy kellenének tétek is, és akkor bedobnak némi szenvedéspornót. Majd megy megint tovább a modern fórumokra illő poénkodás.

A társaknál ugyanez a probléma, úgy alkották meg őket, hogy főszereplőként is helyt álljanak, amit egy-egy, a főszálakhoz köthető traumával oldanak meg, ami teljesen korrekt, jó irány (igaz, ezek a traumák kísértetiesen hasonlóak). Mellékszereplőként viszont ez úgy néz ki, hogy az idejük nagy részében jópofa, hihihi, nézd milyen különleges, quirky karakter vagyok megszólalásaik vannak, majd egy picit picsognak a problémájukon, majd megint Marveleskednek, aztán ismét szomorúak két percre, majd kezdik elölről.

Egyikük sem egy olyan karakter, akivel mélyebben szeretnék elbeszélgetni, mert érdekel, hogy az írók milyen személyiséget találtak ki nekik, vagy hogy mi a véleményük a dolgokról. Egy Witcher 3, CP2077 karaktert, Kreiát stb. végtelen hosszan kifaggatok, minden szavukra kíváncsi vagyok, mert tudnak újat, elgondolkodtatót mondani.

A mindflayerek és maga a Mélysötét valaha hátborzongató lovecrafti horrorok kellékei voltak, most a csáposok minden misztikumukat elvesztett n+1-edik semmilyen fajjá váltak, és hé, még a tentacle porn is kipróbálható velük, jeeeeee.

Összefoglalva, egy játékkal sem találkoztam még, aminek tökéletes lett volna a története, mert 1. ez nem az a platform, ahol erre szükség lenne, 2. ha vannak is jó ötletek, a development hell általában keresztül húzza azokat. De igenis felismerhető, hogy mi az, amit igyekeztek nagyon alaposan átgondolni, mélységgel ellátni (vagy épp szándékosan nagyon könnyedre venni), és mi az, ami se füle, se farka egymásra dobált ötletekből áll, és a BG3 esetében ez utóbbit érzem.

Alaposan átgondolt darab pl. a GoW és a DAO.

Ha már a játék anakronisztikus szutyokkal szét lesz offolva, legalább a topik ne legyen, így inkább ide írom!

@Aribeth Mi a baj a történettel, illetve mi lenne jó példa a jó történetre? Mármint DAO, KotOR, ME történetei mind egy cetlire elférnének. Talán KotOR az amiben van egy nagy csavar, az meg most hogy belegondolok elég hasonló, hogy Origins-ben hogy lehet kinyírni a főgonoszt, illetve BG3ban is milyen áldozat kell hozzá.

Az Isobel és Dame Aylin dolgot aláírom, biztos másként látnám, ha Ismáel és Mister Aylin lett volna.

Man literally too angry to die