Helyzetjelentés

Ne tessék dramatizálni, nem lettél felkérdezve, csak hangosan gondolkodtam, de köszi a választ.

Jogosak a felvetéseid, gondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy alapesetben el tudom választani a művészt meg a művet. Mondjuk a bababaszós ember, igazából nem tudok róla semmit, a nevét, vagy hogy néz ki, de még a dalszövegeit sem annyira értem, mert angolul vannak, és oda kellene figyelni.

Ákos ellenben egy igazi ember. Tudom a nevét, látom az arcát, tudom miket szokott mondani, és innentől kezdve nekem ez egybeforr, és már nem tudok ugyan enélkül nézni a művészetére.

Azariah is hallgathatatlan számomra. Viszont tényleg nem megszégyenítés akart lenni ez a poszt, mindenki azt hallgasson, ami tetszik neki. Random linkelek is két zenét, amit lehet égő szeretni:
Mi mi mi
You Know That Ain't Them Dogs' Real Voices

I wish I could have known about the view from halfway down

Kicsit furcsának érzem hogy fel vagyok ezért kérdezve, meg magyarázkodásra vagyok hívva.

Nekem a Bonanza Banzai zenéje a fiatalkorom meghatározó eleme, ahogy Ákos sok albuma, zeneszáma is az, erős érzelmi töltetet hordoznak azok az emlékek, amikhez kötöm őket. Nem egészen értem, hogy azért, mert ő politikailag vállal egy véleményt, egy oldalt magáról, miért lenne vállalhatatlan figura, de a gyerekerőszakolós emberke zenéjét még néha hallgatni az viszont elfogadható, tehát vállalható? Persze, fordíthatjuk ezt a kérdést: rossz sorozat a House of Cards attól, hogy Kevin Spaceyről utólag kikerültek a zaklatással és erőszakkal kapcsolatos hírek?

Zenészeket, színészeket a politikai irányultságuk alapján sosem kategorizálok jó vagy rossz zenésznek, színésznek (festőnek stb stb), ez a logika nekem eleve nem adja ki.

A Metropolis albumot annak ellenére 2x hallgattam végig összesen, hogy ez a posztapokaliptikus, cyberpunkos vonal kedvelt tematika. Nem öregedett rosszul nálam Ákos, és nem a politikai dolgai miatt nem hallgatom annyira - egyszerűen az ízlésem szélesebb lett, és kifejezetten figyelek rá, hogy lehetőleg nagyobb repertoárból válogassak zenét, ne olyan egysíkúan, mint fiatalabbként. Ettől még fontos alakjának tartom a könnyűzenei hazai iparnak, ezt szerintem kár elvitatni tőle. De hogy tromfoljak még rá: ő a saját jogán is el tudja érni/elérhetné azt a szintet, ahol van, mert megvan hozzá a megfelelő tehetsége, tudása, akkor is, ha a saját felfogása szerinti világnézet épp ellenzéki lenne. Az, hogy sokszor érezhető a nyilatkozataiban egy sértődöttség, vagy erős cinizmus, az egyrészt számomra sem mindig értelmezhető, másrészt szerintem egy szerep is valahol, mert IRL ez nem érződik, harmadrészt szíve-joga így nyilatkozni.

Nekem pl. Azahriah hallgathatatlan, nagyon sokszor nekifutottam már, de nem az én stílusom, egy-két száma tetszik, de azok a szuperlatívuszok amikben egyesek hajlandóak nyilatkozni róla, nem értem. Ettől még nem mondom, hogy vállalhatatlan meg fos, biztos oka van a rajongóinak a politikai elképzeléseken túl is annak, hogy 4x adott koncertet egymás után.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Jelenleg 2 gyerek mellett úgy néz ki, hogy egy kommentet fél nap alatt írok meg, mert minden mondatnál valami történik

Természetesen értékelem Aribeth hozzászólását, és bár most az időm se engedi, de amúgy is tényleg tökre nem érdekelnek a transzok. Teljesen jogos, hogy J.K. Rowling felhozása nem volt jó ötlet, hisz igazából nem tudom mit csinál, csak redditen látom, hogy sírnak miatta. Viszont nem tudom, akkor ott a Lostprophets, amit még néha mindig hallgatok, pedig az énekes kisbabákkal szexelt vagy mi, szerencsére mostanában leszúrták a böriben. Vagy tankcsapdát, annak ellenére amit lenyomtak a partizánban (persze csak régi számokat).

Na mindenesetre visszakanyarodva az eredeti témára, ott is igen kusza a gondolatom, de igazából a 10 nézős hírről felmerül bennem, hogy vajon LM és Meklén vajon még mindig szeretik-e Ákost, ha nem akkor pedig csak belátták, hogy full szar a zenéje, vagy azért mert totál vállalhatatlan ember De igazából erre nem várok választ, csak kósza gondolat. Kevés alvás, kevés agysejt maradt.

I wish I could have known about the view from halfway down