Ki mivel játszik mostanában?

Sajnos a munkából adódóan kevés időm van vele foglalkozni, a történetbéli első nap vége felé vagyok vele.

Eddig nagyon tetszik, és nagyon erős a Disco Elysium-vibe. Lényegében tényleg dialógusokon keresztül megy minden és a "skill check"-ek a D&D dobókockái szerint zajlanak (a kétszer hatos kockák helyett). Az is hasonló, hogy nagyon erősek a társadalmi, politikai témák (de ezt nem is rejti véka alá a játék "marketingje", hisz a történet háttere egy választás is): egy indie és egy pár fő fejlesztette játékhoz képest szerintem remek világépítés van mögé rakva, magas intelligencia és bölcsesség szinttel eddig "sikeresek" a háttérdobások, így igaz információ-dömping árad, amit kicsit nehéz is megjegyezni (de mindent elment a játék, újraolvasható).

A főszereplő egy kicsit kelekótya, amolyan "gyalog-galopposan" és itt is lehet blődségeket kérdezni.

Közben beruháztam a ZA/UM második játékára is, a ZERO PARADES: For Dead Spies (mert miért ne legyen kettő hasonló játékod, amire kevés az időd )-ra. Vannak még kisebb bugok (pl. egyes soroknak nincs szinkronja, vagy nem az hangzik el, amit írnak), de én próbáltam elkülöníteni a DE eredeti kreatív szerzői és a stúdió fejesei közötti jogi vitát és a tényleges alkotókat). Pár tesztet elolvasva, pl. ezt magyart is vagy ezt az angol nyelvűt, egyet kell, hogy értsek: kár lenne ezt kihagyni. Hiába arra a sémára épül, pár játékmechanikái újítással, mint az elődje és mint aminek az örököse, az első pár óra alapján, eddig elégedett vagyok. Sokan kritizálják, hogy a narrátor egyhangú a különböző elme-testrészek narrációjának megkülönböztetésében/megjelenítésében szinkronszinten, de érzetre ez egy koncepció: a főszereplő eleve a helyi szovjet diktatúra megfelelőjének a kémje, a szürke csúcsbürokrácia fogaskereke, ezt érzékeltetik szerintem.

Az biztos már, hogy aki belefog, az inkább a John le Carré-féle "realista" megközelítésre számítson, ne pedig egy Ethan Hunt/James Bond kalandra.

Végére jutottál már? Hogy értékeled több óra után?

Man literally too angry to die

Disco Elysium + D&D 5th edition + Planescape: Torment + Terry Pratchett = Esoteric Ebb

Még nem volt időm jobban belemerülni, de eddig ez a leginkább Disco Elysium-szerű játék, amit ezen ihletője óta kiadtak (amit bevallottan inspirációként használtak).

Egy hullaház pincéjében ébredsz fel, te vagy a "The Cleric", akit azért béreltek fel, hogy egy üzlet különös felrobbanásának okát és elkövetőit kinyomozd/elkapd (vagy ne, mert az is egy lehetőség) és azt, hogy végezted egy halászhálóban (az elején rögtön megjegyezheted, hogy megesik veled az ilyesmi, hogy megcsúszol a hídon , fel is jegyezték hányszor esett ez meg). Öt napod van rá, miközben a városban épp az első demokratikus választ ejtik meg. A felébredés után az eddigi tesztek, vélemények alapján abszolút szabad kezet kapsz, mit teszel.

Itt a D&D alap attribútumai fognak a fejedben veled és egymással vitatkozni, a játék az elején a karaktergeneráláskor részletesen és viccesen leírja, hogy mik az előnyei és a hátrányai annak, ha az egyik vagy másik érték alacsony vagy magas. Minden, még a harc is szövegesen zajlik, és természetesen a kockadobások is a D&D alapján ejtődnek meg.

Még tényleg az elején vagyok, lényegében kijöttem az első terembe a felébredésemet követően, de már most látom, nagyon élvezni fogom, mert rég nevettem játékon ennyit.

Egyeseknek gátló tényező lehet, hogy nulla szinkron van benne, de ez a Pentiment-ben sem zavart, az is zseniális volt.

Aki imádta a Disco Elysium-ot, ezt is szeretni fogja.