A valóban meseszerű mesevilág a zenével és a látvánnyal (a látvány stílusával, a színhasználattal stb.-vel), no meg a helyenként kellően sötét és morbid elemekkel, illetve a bugyután gyermeteg, de mégis bájosan szerethető figurákkal (Esque pl.) most is remek összélményt adnak.
Ezúttal úgy játszom (szintén standard nehézség, mint anno), hogy csak parry-t használok (meg ugrást persze, amikor kell), dodge-ot még egy darabot sem nyomtam a teljes játék alatt. Egyelőre jól megy (néha szidom azért magam - az ijesztgetős/támadás késleltetős ellenfelek továbbra is át tudnak még verni olykor), és az ellenfelek közül is csak a Chromatic Jart és Frost Eveque-t hagytam ott az első találkozásunkkor, mert sebzésem akkor még nem volt hozzájuk (legalább 20-30 kör lett volna lenullázni őket), míg ők már egyetlen rontásra is karakter vagy teljes party wipe-pal reagáltak (az aktuális támadásuk típusától függően). És naná, hogy kellemetlen érzés, amikor mondjuk 10 kört túlélve egyet rontasz, és mehetsz vissza a start menühöz
(Azért mindkettőt lenyomtam kicsit később, még az ajánlott szint elérése előtt.)
Jelenleg a Monolithban vagyok, és emlékszem azért, hogy amikor majd megnyílik a repülés stb., onnantól lehet igazán szarrágó figurákba belefutni, szóval biztos fogok bosszankodni. (Azért SPOILER
Simon
-nál lehet, hogy összerakok majd egy "egylövetű" buildet, mert nem biztos, hogy lesz türelmem parry szinten kitanulni/begyakorolni a szarságait. (Azért elsősorban az élvezeti érték miatt játszom, nem teljesítmény hajhászásért.)Endure. In enduring, grow strong.
