Sötét, ködös reggel volt. Az kövér esőcseppek monotonon kopogtak a Zrínyi rohamlöveg tetőlemezén. A katonák kedvetlenül meneteltek a sáros, dimbes-dombos terepen. Fenyvesek ringtak az északnyugati szélben, búzamezőket fektetett el az egy-két tanya mellett. Közben dörgött az ég... A németeket megverték előttük, és az oroszok... ki tudja, hol lehetnek?... talán már... Egyszerre éles csattanás hallatszott. Nem, nem dörgés volt. Valami más... A Zrínyi és a két Toldi kisharckocsi azonnal becsukaszkodott - már így is épp elég víz lötyögött a vezetőülés alatt. Még egy dörrenés. És még egy. Mintha valami sivítás is lett volna... Majd egy hatalmas robbanás. Döbbent tekintet, amint egy megpörkölődött futógörgő gurul keresztül a sáros földúton... Keszei a páncéltörő puskát kezelte. Mellette vetette szét a robbanás az egyik Toldit. Nem maradt túlélője a "bádogkockának". Azonnal látta, hogy el kell keveredni innen. Hátra nem, csak előre. Be a fenyvesbe. Rohant, többedmagával együtt. Az egész század odafelé tartott, egy szakaszt kivéve. Ők próbálták menteni a menthetetlent, futottak vissza, a köd lassan elnyelte őket... A megmaradt páncélosok a fák mögé rejtőztek. Az esőben lassan kibontakoztak a robbanások okozói: három-négy T-34-es és egy ISU. A lövéseik abbamaradtak. Keszei a célgömböt az árnyékra vitte, és kibiztosított. Dörrenések. Mindhiába, a páncélzatról egyre pattogtak le a golyók. Az orosz a tankban megunta a páncélzat kopogását. Csak egy szó kellett a rádióba... A páncélosok kérlelhetetlenül jöttek előre. A Toldi az esélytelenek nyugalmával próbált elrejtőzni, de a Zrínyi már csak az alkalmat várta. Keszei odapillantott. Az egyik 34-es fordult egy kicsit, kikerülte az egyik fa tanyaépületet. De leragadt a sárban! Csak egyetlen 105mm-es lövedék a T oldallemezébe, és ordítások hasítottak a ködbe. Egy-egy - gondolta a honvéd. Az ISU parancsnoka meglepett tekintettel nézett maga elé. Aztán kiadta a parancsot: Páncéltörő tölts! - de elkésett vele. A Zrínyi a ködbe burkolózott. A gyalogosok nyugtalanul szemlélték a ködfelhőt. Vártak, hisz nem voltak páncéltörő rakétáik, vártak a "muszka" gyalogosokra. Lassan fűzték be a német MG-34-be a sáros, vizes lőszerhevedert, a villaállvány a sárba mélyedt, a retesz előreugrott. Hadd jöjjenek...
Majd ha érdekel vkit, folytatom. Dark: Műved hatására megszállt az ihlet
