Súlyos az a munkabaleset, amely:

Gépészettel foglalkoztam a középsuliban, s mint ilyen, meg kellett tanulnom esztergálni (is). Volt egy nemnormális osztálytársam, aki egyszer csak elvesztette a türelmét és teljes erejéből (elég hirtelen) belevezette a kést a tokmányba. Dühös volt a srác és így vezette le az egresszióját. Szerencsére senki nem sérült meg, de ott aztán minden eltörött, és repültek is szerte-szana a darabkák.

Apám viszont asztalos. Neki hiányzik is egy újja és kettő elég furcsán néz ki. Kis figyelmetlenség a marógépnél. Azt mesélte, hogy csak egy kis ütést érzett. - Aztán később persze már nem volt olyan kellemes. A mai napig szetségel, amikor viszket a hiányzó darab.


Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor az embernek maximálisan koncentrálnia kell arra, amit csinál, különben iszonyúan póruljár. Talán nevetségsen hangzik, de olyan ez, mint átmenni az úttesten. -> Az ember nap mint nap megteszi, szinte rutinból megy, de ha egyszer elb* egy kocsi, az valószínűleg az utolsó átkelés volt.

Örültem. :)