Karosszék Stratégák Baráti Köre

Én pl a taktikai játékokat (mint amilyen a Combat Mission) szimulációknak tartom. Szimulálja, hogy adott körülmények között, adott terepen, adott egységekkel hogyan folyna le egy harc. És mint minden normális szimulációba, ebbe is beleszólhatunk és változásokat generálhatunk benne, ami kihat a szimuláció eredményére.

szedrencs: én a kampány nélküli CM-ben is baromi erősen tudok kötődni az egységeimhez. Persze érzelmileg. Tökre szomorú leszek ha valaki megsebesül vagy meghal. Drukkolok a kilőtt tankok kezelőszemélyzetének, hogy éljék túl és meneküljenek hátra... stb. Ez nem tudom miért van, de én nem tudom őket személytelen egységként (NATO szimbolumos téglalapként) kezelni.

Ha jól emlékszem te is szoktad a csata vége felé, amikor már közös élményeid és emlékeid is vannak egy-egy egységgel kapcsolatban, fényképezgetni (screenshot) az egységet, az egység által elért eredményeket, vagy a csatateret felülről, hogy utána berajzolhasd piros nyilakkal, hogy merre haladt az adott egység és hol mi történt vele. Ez már szentimentalitás, de elárulom, hogy én készítettem egy BMP-t, amit valamelyik PzG-ből capture-öltem ki és egy vasketreszt van rajta. És ezt szoktam rákopizni azokra a screenshotokra, amik olyan egységekről készültek, amik valami nagy dolgot hajtottak végre. Egyszer egy német ejtőernyős százados, meg tisztiszolgája elkergetett 3 orosz lövész szakaszt egy sötét, éjszakai erdőből, egy hídfő közelében. Máskor pedig egy sdkfz 250-es elkergetett két shermant, miközben persze önmaga megsemmisült. De emiatt megérdemelte a vaskeresztet (post humus).

A Squad Assault nevű játékban (sok hibája közepette) van egy tök jó feature: pont ugyan ez: csata után fel lehet dekorálni kitüntetésekkel az egységeidet. Hülyeségnek tűnik, mert semmi plusz tulajdonságot nem ad (mint annó a PzG-ben) hanem csak parasztvakítás, de nekem nagyon tetszett.

"Persze én azt is kétségbe vonom, hogy a stratégiai játék egyáltalán játék-e! Szerintem nem az."

Ezzel most mondtál valamit, ami eléggé jó gondolat. Belegondolva a CMBB-t (ami ugye taktikai, mint azt leírta valaki) én sem játékként tolom, hanem annál azért többet jelent, főleg a Frontvonalbeli "Keleti Fornt Kampány 2"-s küzdelmek.

A CMBB egyetlen hibája, hogy nincs benne egy olyan mód, mint a Panzer Generalban (tudom, van a Biltong szabályrendszer, de ahhoz túl lusta vagyok, hogy mindent leadminisztrálgassak manuálisan), illetve a kicsit kopott grafika. De inkább az első a zavaró.

Aki valaha játszott a Myth-el, illetve a PG sorozattal az tudja igazán, hogy mit jelent az, amikor ragaszkodsz az egységeidhez. Én ezt a fícsőrt az összes újabb játékból hiányolom. (Gondolok itt pl. a PG-ben a 15-ös erősségű 5 csillagos Tigris szakaszokra, akik a háborút még 39-ben kezdték PzI-en, illetve a Mythben Ivaldira, a dwarfra, aki 5 csata óta a csapatban van, és még többszáz Undead-del végzett.) A Blitzben volt egy gyenge próbálkozás, de nekem nem jött be igazán.


Pyriel: akkor a Theocracy elvileg megfelel a követelményeidnek, kivéve, hogy nem ww2. (Én mondjuk 3 perc után undorral félredobtam ezt a gamét.)