Régebben ment a nagy bandázás, egy utcabéli szerint én voltam az "utca réme", általában én buzdítottam a többieket, hogy másszunk be ide-oda, csorjuk a gyümölcsöt a kerti fákról.
Meg mindig amikor fociztunk jött egy vén faszi, akinek folyton szétrugtuk a kerítését.
Jött a vasvillával, és fél utcán kergetett minket... Amikor elment, kezdődött előlről.
Meg még van egy csomó régebbi sztori, de nem akarok sokat írni, mert aztán elszáll az egész, most a gépen nincs a toppon.
Szóval az időhiány szétbomlasztotta ezeket a baráságokat, csak a jó barátok maradtak meg, de szerintem ez a lényeg. Jól érzem velük magamat, néha még mindig szétrugjuk a faszi kerítését, igaz általában csak hétvégén jut erre időnk.
És sokat elmélkedünk a múltról és nagyokat röhögünk egyes sztorikon, igaz már 100-adszor meséljük el ugyanazt a helyzetet. "Sometimes justice is just a word, but sometimes justice is also three feet of sharp steel smashing in your face."
