Elolvastam a szilveszteres hozzászólásokat, most próbálom magam túltenni az első (röhögőgörcs okozta) megrázkódtatáson.
Cloud túlzott hazafiságával sosem értettem teljesen egyet, de azért Magyarország ilyen szintű fikázása (nem Norad furcsa szokásait bírálom, csak a konkrét szidást) bántó. Szl lehet, hogy mind születhettünk volna kicsiprecíz kreatív japóknak, de éppen amerikai tahóknak is, vagy iszlám fanatistásnak, vagy f@szom tudja. Szerintem ha megnézzük, hogy mekkra volt itt mindig a széthúzás, meg hányan próbáltak minket leradírozni a térképről, igen szép teljesítmény, hogy még itt vagyunk, és MAGYAROK vagyunk.
Összvissz én is tisztelem a japán kúltúrát, de MAGYARNAK érzem magam, és ha a történelünkre gondolok, büszke vagyok. De ez csak az én véleményem.
A bulikról annyit, hogy múlt héten életemben először mentem el egy hangulatos kis musicpubba a BARÁTAIMMAL, és ISZONYAT JÓL ÉREZTEM MAGAM. Nem ittam semmit (ellenben ők...
), csak röhögtem meg hülyültem velük, sőt, az est végén mind együtt headbangeltünk egy hatalmasat. (Tudod Norad, mikor az agresszív kis rokkerek rázzák a fejüket az üvöltős zenére, de sztem te attól irotózol, mert ilyenkor össze kell kapaszkodni, meg közel lenni egymáshoz testileg-lelkileg, fúj.)
Így a végén a piálásról annyit, hogy születésnapomon (16, március) majd jól bedzsidzsentek (
), mert kezdem belátni, hogy most kell magam kiélni, nem 50 évesen.
Jah, és Cloud itt talált be legjobban:
"Az én drága barátnöm ... mert ö is tudja hogy nekem ö nem felel meg csakha másnak mutatja magát mint amilyen valójában."
Ez KO.
ui: Igyekeztem Norad japán szeretetét és érzésvilágát nem sérteni, szl ami leírtam az hazánk és annak "cinikus kölyök" ifjusága védelmében írtam.
ÉLJEN A METÁL!
Bye
"Úgy élj, hogy ha ott vagy, ne vegyen észre senki, de ha nem vagy ott, hiányozz mindenkinek."
