Írjatok a Metál zenéről!

Ezt magam is így vélem. Manapság divat utálni a Dimmu Borgirt a népszerűsége és a mainstream jellege miatt, de én akkor is kedvelem a zenéjét, különösen a For All Tid debütalbumét, valamint a Puritanical Euphoric Misanthropia albumot. Azok jó zenék és kész.

Egyébként szerintem igazi black metal a Darkthrone, a Judas Iscariot, a demó-korszakos Thyrane vagy az Isvind. Én pl. már a Mayhem-et sem tartom annak (még a "true" Mayhem-et sem), ugyanis számomra a jeges, zord gyűlölet és egyfajta leírhatatlan, szintén jeges, de melankolikus érzés együttes megjelenése jelenti a black metalt. A Mayhem meg ennek nem tesz - soha nem is tett - eleget. De ez egy teljesen szubjektív vélemény. Nem stílusok vagy kategóriák alapján hallgatok zenét, hanem pusztán az alapján, hogy mi tetszik és mi nem.

Endure. In enduring, grow strong.

Először is megköszönném a választ, mert valóban kategorizációs problémáimat megoldva érzem általa, ám én annyiban maradok, hogy a durva kifejezés értelmezése manapság sok tévutat rejtegethet magában amikor oly sok "réteg" használja ezt a kifejezést. Szóval nekem a Bathory ezen albumai akkor is jóval "durvábbak" maradnak, legalább is sötétebb, gonoszabb, nyersebb, mint az említett két Dimmu album. Ezzel persze semmiképp sem szeretném összehasonlítani a két zenét, mert számomra valahol a Dimmu és ez irtó szubjektív vélemény lesz, meg általánosítás, éteribb zenéket játszik mint Bathory a black-es korszakában...

Az erő legyen veletek!

1. A Dimmu Borgir műfaját nehéz lenne meghatározni. Black metal elemeket is használ(t), ami mára szerintem csupán az énekhangban merül ki. De sohasem játszott igazi black metalt, már az első albumon sem, így marad a metal megnevezés.
2. A Dimmu Borgir, különösen az utóbbi két albumon kb. ezerszer durvább zenét játszik, mint amit a Bathory művelt az általad említett albumokon, így ez a backstreet boys-os duma elég hülyén hangzik. Az más kérdés, hogy a korai Bathory albumok (amelyekben már nem tartozik bele a Blood, Fire Death, mert az már átmenetet képez a vikinges irány és ezzel az epikusabb jelleg felé) meg ezerszer sötétebbek és gonoszabbak voltak a maguk primitív egyszerűségében is, mint bármi, amit a Dimmu valaha is letett az asztalra.

Egyébként ma már, legalábbis a mainstream vonalban, alig találni olyan black metal együttest, amely zeneileg is black metalt játszana. Az meg, hogy ki szerint mi a black metal, teljesen szubjektív.

Endure. In enduring, grow strong.

Mogggya má meg valaki hogy a Dimmu Borgir milyen műfaj? Csak mer nekem valaki asszonta hogy black na de hát Bathory Under the sign of black mark, vagy a Return, BLood fire death albumokat aki ismeri hát ahhoz képest a dimmu backstreet boys. Szóval ?

Az erő legyen veletek!