Kallerok

akkor makod van es adj halat a joistennek...

Too stubborn to die...

de nem szokott ilyen próblémám lenni mondom errefelé rendesek és megértőek!

nem kell futni, egy szemerkenyi joga sincs hozzad se nyulni. amennyiben hozzad er, neadjisten megut, megkevesbeadjisten nyoma is marad az utesnek, azon nyomban mehet a feljelentes testi sertesert^^ olyan pert kell a nyakaba varni hogy egy eletre elmegy a kedve janit jatszani hidd el...

Too stubborn to die...

hát távolsági buszon ugy nem könnyű hogy 15 km az út és 7 km nél elkezdenek ellenőrködni, én meg nem tehetek semmit mert vagy kiverem az ablakot és kiugrok, vagy szépen kérem hogy ne büntessen meg (és erefelé elég megértőek az emberek szerencsére, tudják hogy van nekem bérletem csak éppenséggel nem itt ) vagy neadjisten mikor megérkezünk oda ahol leszállok én is megpróbálok elfutni, csakhát mellettem veszélyes forgalmú út, se jobbra se balra és ott a kocsi ami őket viszi és sztem ezek nem utánam caplatnának, hanem kitaposnák a belem

He-he. A trükk az, hogy nem szabad megállni,hogy felvegyék az adataidat. Nem szép dolog, de múlt hét kedden épp a belvárosból jöttem hazafele, a diákom otthon maradt (rohantam el otthonról, elfeledkeztem róla), mit ad isten, felszáll a három kedves ellenőr bácsi..és ellenálhatatlanul közelednek felém. Mikor az egyik odaért, el is kezdtem kuturgálni a zsebemben (bár tudtam, hogy nincs nállam semmi), leszálltam, ezek utánnam. ott is kotorásztam kicsit, aztán közöltem, hogy bezony nincs se jegy, se diák. Erre kérték a személyimet, ami szintén nem volt nállam-ettől a ponttól kezdve a dolog értelmét vesztette, az adataimat nem tudták volna felvenni, én meg hülye lennék valós adatokat megadni. Azonban volt nállam két jótállási jegy, hoppá gondoltam, azon rajta vanak az adataim. Ennek tudatában mondottam nekik, hogy én akkor el. Mire mondották, hogy rendőrt hívnak. Erre csak azzal tudtam reflektálni,- már menet közben- hogy tudomásom szerint nem hívhatnak, de ha akarják, hívjanak, de én azt meg nem várom. átm,entem az út túloldalára, ezek meg utánam. Az egyik (olyan negyvenes, kissé pocakos, bajszos, enyhén foghíjas) ott csörtetett mellettem, hogy mit képezelk, majd bevisznek, és adnak nekem, amire mondtam neki, hogy egy újjal nem nyúlhat hozzám. mentem tovább, ez megpróbáld elbukatni (sztem vmi filmből leste el a technikát, és "Mi az, megbotlottál?"-al konstatálta a dolgot, mire mondtam neki, hogy eltévesztette hol van. csak egy jelentéktelen ellenőr, nem vmi akcióhős. Erre még anyázott, meg hogy íg meg úgy összevernek. megintcsak átmentem az úton, még ordibált utánnam, hogy ha leközelebb lát, kitapossa a belemet, aztán elmaradtak.
Készségesen elismerem:igazuk volt. Az ő szempontjukból blicceltem, de az is biztos, hogy nem fizetnék akkor, mikor van bérletem, csak hát uram bocsá' otthonmardt. Ami felbaszott -és még enyhén fogalmaztam- az annak a paraszt tahónak a viselkedése:ki ő, hogy ilyen hangnemben beszél velem? Egy negyvenvalahány éves jelentéktelen alak, aki ellenőrként, alja munkával keresi a kenyerét?
Mindazonáltal ami a tanulág az az, hogy amennyiben Te nem hagyod, úgy nem tudnak megbírságolni. (Metron a biztonságiak és rendőrök miatt persze mindez nem igaz, de buszon, trolin érvényes)