Elmebeteg írások :-P(nem bírtam ki...:-) )

Folytasd!!

Más, eszembe jutott egy fura történet. Amikor régen a koszos belváros panellakás 10 cm vastag "falai" közt éltünk, a szomszédaink szerintem teljesen elmebetegek voltak. Akkoriban nem is mertem a közelükbe menni, mert teljesen furcsán viselkettek, egy adott témát nem úgy reagálták le, ahogy vártam, nem értettem, amit mondanak, mert teljesen eltérő volt az akkori témától. Később rájöttem, hogy degeneráltak voltak, valószínűleg beltenyészet volt a lakásban, mert többször is volt olyan, hogy magukrazárták az ajtót, és 2-3 napig teljes kapcsolat nélkül éltek, olyan büdös volt náluk, hogy meg lehetett dögleni, és havi 10-14 liter vizet pazaroltak el, pedig hárman éltek ott. A vén, szótlan, halk, befolyástalan örök túlélő apa, aki kisebb volt a feleségénél, aki mindig uralkodott rajta, meg a családon is, és neki nem mertek visszapofázni. A gyerek meg külön meg ér egy misét, ugyanis néha kussolt, néha pedig úgy pofázott, hogy nem hagyta abba egy óráig, és természetesen nem épeszű dolgokat magyarázott, mert sokszor úgy képzelte, hogy nem idevalósi, és tud egy külön, a fajtájához csatlakozó nyelvet, ami furamód a magyar ábécé betűit használta, de teljesen értelmetlenül. Szóval ez a gyerek mit ad isten belátta, hogy ahogy élnek az nem jó, és öngyilkos akart lenni. Senki sem adott neki alkoholt, mert egy hogy nem volt 18 éves még akkor, személyi igazolványa sem volt, meg szerintem a többi papírjait is eltüzelték egy téli estén. Szóval, öngyilkos akart lenni, mondta a szüleinek is, de azok nem foglalkoztak vele, kisfiam, ha meg akarsz dögleni, ne pofázz, hanem vágd fel az ereidet, amiben valszeg nem vér folyik. Szóval egyszer este mentem haza, a panelház szétfirkált liftjében voltam együtt ezzel a büdös gyerekkel, aki valahonnan szerzett piát, meg is itta, és össze-vissza dülöngélt, és kést kért tőlem, hogy végezzen magával. Nem adtam neki kést, mondam, menjen haza, ott van. De ő nem akart illuminált állapotban hazamenni, mert az anyja megverte volna. Márpedig tőlem nem kapsz kést, mondtam neki, törd össze a borosüveget, az elég éles lesz, és hagyj békén. Ekkor elkezdett a saját földönkívüli nyelvén pofázni, és ezt nyomta vagy 20 percig, a lift már megérkezett, de nem engedett el, hogy hallgassam végig. Hát mondom gratulálok, baszd a földhöz az üveget, és hagyj a francba. Azt mondta, nem meri, basszam én a padlóra. Hát megtettem, csakhogy hagyjon békén, erre elkezdett ordibálni, hogy kiloccsantottam a piáját, és engem fog megszúrkálni az üvegekkel emmiatt. Most már elegem van belőle, bár kurvára vékony és gyenge volt, idősebb volt nálam 6 évvel, nem tudtam vele mit csinálni, elszökni meg pláne. Mondtam neki, hogy húzzon el, de érthetetlen szarságokat mondott folyton. Ekkor történt az, hogy kilöktem a liftből, és megnyomtam a földszint gombot. A gyerek utánamszaladt, és nagyon lassú volt, mert megnyomta a gombot a másodikon (eredetileg a harmadikon laktunk, és ott is voltunk), de én akkor már a földszinten voltam. Hát mentem fel egy emelettel, ő pedig ott állt a liftben, engem várt, de nem vett észre, fogta a liftet. Nem mertem elfutni mellette, tehát szóltam neki, hogy itt vagyok, jött is, ekkor befutottam a liftbe, és nyomtam a harmadikat. Ekkor ő is futott fel, és tudta, hogy hova megyek, de én a másodikon kiszálltam. Ekkor ismét figyelmeztettem, hogy itt vagyok, gyere, és felhúztam a harmadikra, aztán az üvegeket kidobtam a kukába. Van tovább, de nincs kedvem írni még, majd máskor, ha érdekel tovább, ha nem, az se baj, de jónak láttam leírni, na mindegy.

...non mollare mai...