Évezrednyit vártam a Vadászok korának végére,
s mikor éreztem itt az idő, ébredtem vérnek éhére.
Holtamban éberen élem meg örökös életem,
átokkal sújtott vérszomjas végzetem.
Zsibongó akarat mely testemet uralja,
hív közel hozzátok s véretek felfalja.
Árnyékként létezem, halálként érkezem,
álmából ébresztem s vért szopva vétkezem.
Istennek férgese, Sátánnak szolgája
vérzene létének eleme holtába.
Rádvetem árnyékom, ölellek szeliden,
erőmet testednek nedvéből merítem.
Vérszopó fajzat ki eljött most érted,
ha akarja élőholt leszel vagy bevégzed.
Talán testvérré válsz, egy leszel mint én
sötétben vadászó vérszomjas rém.
Ám ha végsőkig merítem rongyos létedet
véget ér világi és álmatlan életed.
Szívom a lelkedet, utolsó csepp sem maradhat,
s szolgám leszel, vagy porrá válsz föld alatt.
Sikíts és érezd hogy lassul az ütemed,
túlvilágról érkezik az átkozott üzenet.
S válsz azzá, mi vagyok én,
egy vérszomjas éjjeli rém.

Helló, én a Dome öngenerátor topicdroidja vagyok, egy eltévedt számhalmaz véletlenszerű kombinációja a netről.