Elolvastam a cikkedet, Baronius, és kb. 90%-ban egyetértek veled. Számomra az volt még nagyon zavaró a BG2-ben, amit már leírtam itt egy másik topikban, hogy ha adott egy nagy város (Atkathla), ahol "mágikus csendőrség" vigyáz arra, hogy még egy identify-t se süshess el az utcán büntetlenül, akkor miért van tele a temető gonosz élőhalotakkal, miért tanyázhat a város csatornarendszerében egy beholder az érte rajongó kultuszával egyetemben, és miért van majd minden kerületben elhagyatott ház, benne lich-csel. Ráadásul, bár tudom, hogy a csapatunk magas szintjéhez kell idomítani az ellenfeleket, de egy olyan világban, ahol az egyik legnagyobb és legerősebb hős, Drizzt Do' Urden egy 15. szintű ranger, ott futunk bele állandóan hasonlóan magas, vagy magasabb szintű kalandozócsapatokba. Arról nem is beszélve, hogy a ToB-ban már a közönséges amkethran-i zsoldosok is magasabb szintűek voltak Drizzt-nél (már ha jós sejtem).
Mindezzel együtt nagyon király az egész BG-sorozat! Most (2 napja) fejeztem be először az egészet úgy (3 hónapnyi játék után), hogy azonos karakterrel vittem végig az első résztől kezdve, és nagy élmény volt. A BG2-ToB páros is jobban tetszett, mint emlékeztem, és tényleg nagyon tetszett a fenti siralmaim ellenére is.
És még egy hiba: kasztok kiegyensúlyozatlansága. A BG2-ToB az Inquisitor osztályú paladinommal, Carsomyr-ral a kézben, csúcs magic resistence mellett egyszerűen übertáp volt. A játék fő szivatását nyújtó mágusok és mágiát használó teremtmények (sárkányok, lichek stb.) (ugyebár az a rengeteg mágikus védelem) egyszerűen behaltak rajta, mivel mindent dispel magic-elt a karakterem saját kezűleg vagy a fegyvere útján. Komolyan mondom, két mágus is volt a csapatomban, de egyszer sem volt rájuk szükség, még a ToB alatt sem! Draconis és Demogorgon is megvoltak "csont nélkül"!
Endure. In enduring, grow strong.