Szerintem nincs olyan játékos akiben ne merült volna fel a játékkészítés gondolata.
De szerintem a kézi kamerájával filmezgető turista és egy filmrendező között jelenlévő különbség (több év célirányos szakmai képzés, profi műszaki felszereltség, több tíz fős stáb, stb.) az elektronikus játékiparban is érvényes. Mert amikor egy AAA játék elkészítésének költségvetése egyre inkább megközelíti egy mozifilmét, nem készíthet versenyképes játékot az átlag játékos, akinek legtöbbször (mint estemben) nincs is számítástehnikai képzettsége. A játékkészítés vágya abban gyökeredzik, hogy a játékos miután beleélte magát valamilyen játékba, óhatatlanul tovább is gondolja azt, mert egy játék sem fedheti le tökéletesen akár egyetlen játékos személyiségét, mindig vannak kis dolgok amik másképp talán jobban tetszenének. A játék felébreszti a mindenkiben ott lapuló kreativitást, amire sajnos a mai közoktatás nem mindig képes. (kivételt talán a Waldorf iskolák képeznek)
Ezért nagyon jó a Lacko elképzelése, mert szerintem nemcsak programozást, de bármi egyebet mind "játszva" kellene tanítani.
Példa a játszva tanított programozásra a Colobot (mégha csak Colobot language-re tanít is, amit másra nem igazán használhatsz).
Addig amíg a játékkészítés is játék, addig minden OK, de amikor dollármilliókat hozó biznisszé válik, akkor én inkább bíznám a profikra. Mert a 200-adik "bug" miatt végigbogarászni a kódot, vagy uram-bocsá' teljesen újrairni azt két év munka után a legújabb platformokkal való kompatibilitás érdekében, szerintem már nem igazán érdekes.
Next stop, Wonderland.
