Végigvittem az FF8-at magyarorsított formában!
Tapasztalatok:
-Nagyon átlátható ilyen módon az egész játék.
-A fordítás szerintem kielégítő volt, talán ha 4-5 olyan mondat volt ami nem került lefordításra. Nyilván nem Arany Jánost megszégyenítő szókincsről van szó, de nagyon ritkán volt rá panasz.
-A játék hangulatát és világát sokkal jobban átérzed.
Negatívum:
-Nincs semmi ködös titok amit rád bíznak. Jóformán mindenre magyarázatot találtam amit azelőtt nem tudtam pontosan a játékról.
-Banálisan egyszerű történet.
-Squall lelki fejlődése nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, kiábrándító. Ez elég súlyosan lenyomta nekem az egészre a bélyeget. Amíg angolul játszottam lehet jobb is volt hogy nem értettem pontosan olykor hogy miről van szó. Na de kérem szépen, így hogy már értettem...Kissé nevetséges hogy az iskola frissen végzett diákja valójában egy antiszociális nihilista, ezzel egyidejűleg mindenkinek azaz álma hogy beszélgessen vele. Ez nagyon sántít. Meg úgy eleve ez a "befordult jellem" ábrázolás 1000 sebből vérzik.
-A Laguna-Julia dialógus, illetve a Ragnarokos jelenetnél a hajamat tudtam volna tépni. ( Rinoa mar vetkőzne, Squall meg mogorván néz maga elé és kemény ) Ezek a pontok is nagyon sántítanak. ( A hab a tortán a dáridós stílusban előadott Eyes on me, ami az FFX es szerelmi betéthez képest egy Desperado sláger. Ragnarokon a szó szoros értelmében gagyi, míg a játék végén egykét nyújtás már Disney rajzfilmeket is megszégyeníti(nyál).)
-Nekem a játék világa mindig szimpatikus volt, viszont a Gardenben találtam elég illúzióromboló dolgokat: A Garden ugye akkora mint a Tesco 3x egymásra téve. Viszont ebben a több 100( több 1000?) főt kiképző akadémiában csak egy tanterem van. További tantermek helyett ugyanakkor van a bejáratnál 10 sor. A második emeleten nincs semmi. A gyengélkedőben van 2db ágy. ....Lehet szőrszálhasogatónak tűnnek ezek a dolgok, viszont akkor teszem fel: a Galbadria Gardenet miért sikerült arányosra tervezni?
Pozitívum:
-És talán kis negatívum is a harcrendszer: Én személy szerint a no-level up stílusban vittem végig a játékot. Hála a kártyázásnak gyakorlatilag verhetetlen voltam az egész játék folyamán. Egyetlen rázósabb feladat az Omega Weapon, illetve Doomtrain összeszedése volt. Ezektől eltekintve elég abba belegondolni hogy nagyon magas statjaim voltak már az első cd végén. Így legalább tudtam koncentrálna a történetre és nem kellett harcolnom senkivel, csak a bossokkal. ( Akik általában 1-2 ütéstől megfeküdtek) Mellék hatás hogy röhejes volt az egész harcolás a játékban, de ezt én választottam, nem akartam túl sokat időzni az egésszel.
-Illetve a legfelül említett dolgok még egyszer.
Végszó: Szerintem jó a játék végül is. Az tény hogy a történet nem egy nagy durranás, és a szereplőket is elhibázták néhol, viszont tetszenek a zenék, illetve a világ felépítése. Úgy ültem le hozzá hogy élvezni akarom a játékot és ez sikerült is. Amiért az FF7 mögött marad az számomra a megfoghatatlan és szar főellenség, illetve a túlerőltetett érzelmi vonal, ami romantikus és mesebeli helyett, nyomott, klisékkel és közhelyekkel teli és leginkább vérszegény lett. A 7ben nem volt egy nyálas pillanat sem, elég volt látni Aerith és Cloudot. Az ő "kapcsolatuk" sokkal emberibb számomra. Tipikus példája annak amikor a kevesebb a több.
UI: Remélem nem gázoltam bele egyik FF8 rajongó lelkébe sem, nem az volt a célom.
Respect
Várom az ellenzék véleményét!
