Silent Hunter 3

Szép!Gratuláció!
Ja,szép lassan készülget az SH3 magyar fan honlap.

Fenyeskardu Sturm 20W/Mo Feketebotos Necron 20N/Mo Ayzaz A Yazin 20Mo/Me Havas Jon 20R/Ri Vak Aemon 20Ri/Mo M A L B O R D U S 20E/Me D A R D A L I O N 20P/W Geor Dar Khordak 20A/E

Scapa Flow, 1939.

Tegnap látogatást tettem a Tommiéknál.
Harmadik próbálkozásra sikerült is, bár volt, hogy hajszálon múlt az életem... 1939. október 11-én koraeste kezdtem meg a behatolást K felől, a 'főbejárat' irányába. Az idő tökéletes volt számomra: eső, sűrű köd, 15-ös szélerősség - simán átmentem felszínen az első két őrjárat vonalán. Utána azért inkább lemerültem - első próbálkozásnál pont egy, a sötétből felbukkanó romboló végzett velem. Miután sikerül eljutni a belső öbölbe, óvatosan K felé, egy eldugott kis öbölbe navigáltam U-Boat-omat, hogy feltöltsem az elemeket, és némi oxigént engedjek be. Ez sikerült is, észrevétlen maradtam. Pár óra elteltével úgy döntöttem, kicsit körülnézek, de a látótávolság továbbra is alacsony volt, ráadásul éjszaka, így végül úgy döntöttem, félúton a kikötő felé, a part mentén haladva, hogy várok, amig kivilágosodik, majd a fényben összegyűjtöm a célpontokat, amelyeket következő éjjel megtámadok.
Mikor kivilágosodott, kis hiján szívbaj jött rám: 2 álló rombolót vettem észre a közelemben, és kiderült, hogy minkettő észlelő-sugarát épp, csak hogy véletlenül kikerültem! Ezután óvatosan, lassan útnak indultam, ráakadtam a Royal Oak-ra, bejelöltem a pozicióját, majd visszamentem a rejtekhelyemre, és vártam estig. Szerencsére közben a köd csökkent, így mintegy 1500-2000 méterre láttam. Este (levegő-, és akku feltöltés után) visszamentem az Royal Oak-hoz és 1000km-en belülről 4 torpedót küldtem rá: 1-1-et a lőszertárolókra, egyet az aljára, egyet a gépházra. Már asszem a 2. után egyértelmű lett, hogy elsüllyed, nagy robbanádok között bele is merült az öböl vizébe - de nem merült el a sekély mélység miatt.
Én ekkor már futottam az életemért, de elég esélytelen volt a dolog, mert 1500m-en belül 3 romboló is volt, plusz jöttek még legalább 2-en távolabbról. Először úgy tűnt, rövid fogócska után sikerül egérutat nyernem, de mikor már távoldoni kezdtem, és nem találtak meg, az egyik egyenes utánam jött, így ismét beindult a halálos fogócska. Végül - gondolom a brit rombolók legénységének tapasztalata még nem verdeste az eget - kisebb sérülésekkel, de sikerült meglépnem. Bár maradt még egy halom torpedóm, ezek után már nem kockáztattam... Szerencsére hazafelé még az utamba akadt egy kis teherhajó, neki azért nem kegyelmeztem.
Szóval szép mulatság, férfimunka volt!

(Rub 1.45 + HT 1.47 modok voltak fennt, amelyek hatással voltak a Scapa Flow-i résztvevők összetételére.)