Az Elfen Lied - Chobits hasonlóságot mondjuk sejtettem, hogy félreérthetően fogalmaztam. Természetesen csak az alaphelyzetre értettem: ismeretlen, beszélni nem tudó, a fején szarvacskákkal és egyébként két különálló énnel rendelkező lányt befogad egy fiú. Ha minden igaz, mert Chobitsról én is még csak olvastam.
Nekem nem azért nem tetszik a Yu Yu Hakusho, mert nem túl szép grafikájú, vagy mert nem elég mély mondanivalójú lenne. Egyszerűen a műfaja már távol áll tőlem. Másrészt, hogy ellenpéldát is mondjak, az Elfen Lied-szintű "húdefasza-maszaatomkirályság" grafikájú (
) drámai, mélyenszántó és lélekelemző alkotások mellett nekem is van egy kedvenc "tucatanimém", ami sem komolynak, sem lenyűgöző grafikájúnak nem nevezhető, mégis végignéztem, és máig nagyon tetszik, sőt, sokszor előveszem nosztalgiázásból is: a Yu-Gi-Oh!
Harmadrészt a grafika igenis számít olyan szempontból, hogy egy-egy este, amikor már kellően fáradt vagyok, és nincs kedvem szisztematikusan válogatni és letölteni netről, csak bekapcsolom a tévét, és megnézem, mi megy az A+-on. Igenis a szép grafika pihentet, az ember csak ül, és gyönyörködik egy picit. És közben megismer egy-két olyan animét, ami még meg is érdemli talán, pedig ha csak a leírások alapján válogatok, soha az életben nem töltöttem volna le egy részt se belőlük netről. (Például Full Metal Panic, Ghost Stories, de Yu-Gi-Oh!-t is A+-on láttam először.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
